Illéssy János: Igló kir. korona- és bányaváros levéltára. (Budapest, 1899.)

fenn: a XVIII. század előtti 164 darab iratnak rövid tartalomjegyzéke. A levéltárat a múlt században, ezen kívül, még kétszer vizsgálták át. Egyszer, 1789-ben, a szepesvármegyei nemesek kérésére egy 3 tagú bizottság küldetett ki, hogy a 13 város akkor Iglón őrzött levéltárában található nemesi okmányokat felkutassa. A bizottság 19 nap dolgozott, de a kiérdemelt 9-5 frt napidíjat Igló űzetni nem akarta, mert a levéltár átvizsgálása nem az ő, hanem a vármegyei nemesség kívánságára és hasznára történt. Másodszor, 1798-ban, Crausz Jakab administrator Wyda Pál ker. főpénztárnokot és Jony György ker. aljegyzőt bízta meg, hogy az iglói levéltárt revideálják és az új bírónak, Kőhler Sámuelnek, átadják. A revideálok az 1780-ki jegyzék alapján 8 nevezetes irat hiányát konstatálták, köztük a jászói konvent 1400. évi jelentését Zsigmond királyhoz a rnarkusfalvi nemesek által iglói területen elkövetett hatalmaskodásról; nemkülönben János harangöntő mesternek a Máriássy-család hatalmaskodásai ellen a jászói konvent előtt 1440-ben tett óvásáról szóló bizonyítványát. Ezek az oklevelek ma is hiányoznak a város levéltárából, valamint már akkor hiányzott ós most is hiányzik az az eredeti nemeslevél is, melyet III. Ferdinánd 1642-ben adományozott Cziczelle Benedeknek, fiának Péternek, vejének Németh Péternek, leánya Dorottya férjének és mostohatestvérének Snis Albertnek. Ez utóbbi elkallódását különösen azért sajnálhatni, mert az iglói levéltár nemesi ügyiratokban amúgy is szegény; egy pár nemesi összeíráson, a \Vmd- és Cornides-család nemesi iratain kívül alig található egyéb benne. Ennek oka különben az, hogy a mindenkor polgári jellegű iglói társadalomban a tisztes munka és szorgalom nemesített s nem a kutyabőrös kiváltságlevél, s még azok is, mint a Lápispataki, Szontagh, Faber és más nemes családok jobbnak látták polgárok közt polgároknak maradni. A levéltár legbecsesebb anyagát — az említett könyveken kívül — mindenesetre a mohácsi vész (1526. aug. 29.) előtti iratok képezik, már pusztán régiség szempontjából is. Korrendi tekintetben legrégibb IV. Béla 1250. okt. 7-ki adománylevele a szepesi prépostság részére, mely Wagner Ana-