Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)
Szatmári Ferenc. Bakócz utóda rokona, Ferenc lett. 9 6 Kinevezésének körülményei máig nem tisztázottak, s a vatikáni kútfők teljes feltárásáig feltehetően nem is lesznek azok. Snapek forrásokból való eltűnése után másfélkét esztendeig nem akadunk a püspök írásos nyomára. A megyei archontológia vizsgálata viszont némi támpontot adhat e kérdésben. Bakócz és Snapek alatt az alispáni tisztséget Horvát Antal és Nagy Ambrus töltötte be, akik 1496-ig mutathatóak ki hivatalukban. E tényből jó eséllyel következtethetünk arra, hogy Bakócz Szatmári kinevezésének ellenére mindezidáig megőrizte beleszólási lehetőségét a püspökség, s ebből fakadóan a megyei igazgatás ügyeibe. 9 7 Azt biztosan tudjuk, hogy Szatmári pápai megerősítésére csak 1497 áprilisában kerítettek sort, s az alispánok sorában is csak ezután észlelhetünk személyi változást, ami nagy biztonsággal mutat Bakócz familiárisai általi befolyására. Szatmári Ferenc 1508 novemberének végén halt meg. Gosztonyi János. Szatmári halálával ismét nehézségekbe ütközünk. Forrásaink tükrében bizton állíthatjuk, hogy Bakócz Tamás - ekkor már esztergomi érsekként - továbbra is rajta tartotta szemét Győrön. Ferenc püspök halála után gyorsan cselekedett: az éppen cseh ügyekben Prágába induló Ulászló királyt rávette, hogy a frissen megürült győri püspökséget - a kis II. Lajos csehországi koronázására fordítandó készpénz ellenében - neki zálogosítsa el, amit a király január folyamán meg is tett. 9 8 1509 februárjában már az átadással kapcsolatos oklevelek megpecsételésére és Bakócznak való átadására ad utasítást, majd mindezt egy esztendővel később a kegyúri jogok átruházásával bővíti ki. 9 9 Bakócz győri „visszatértének" pontos időhatárait meghatározni nem áll módunkban. Mindössze annyit tudunk, hogy Ulászló a zálogot Csehországból való visszatéréséig tartotta elképzelhetőnek, s azután szándékában állhatott új püspök kinevezése. Ebbéli döntését az események időrendje valóban igazolja: Budára való visszatérte 1511 március elejére tehető és Gosztonyi János püspököt ugyanezen év februárjában erősíti meg a pápa, 100 nominálására tehát december-januárban kerülhetett sor. Gosztonyinak egyháza javainak visszavételével sok gondja akadt. Bakócz Tamás, illetőleg emberei a püspökségre szinte mint hitbizományra tekintettek, s a jószágokat és az azokat érintő okleveleket vonakodtak visszaadni. Gosztonyi panaszából tudjuk például, hogy a püspökséget Garai László 1457ben kelt felvallásából megillető Veszprém megyei Somló várát érintő oklevelek még 1516-ban is Bakócznak, mint a vár tényleges tulajdonosának, birtokában voltak. 10 1 96 KÖBLÖS JÓZSEF: AZ egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók alatt. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12.) Budapest, 1994. 316-317. 97 Szatmárit 1495. II. 14-én „electus Iauriensis et prepositus Budensis"-ként említik. DF 231925. 98 A zálogösszeg 5000 aranyforint volt. Szombathely 196. sz. - Ugyancsak a zálogról tájékoztat: DL 82308. Ez utóbbi oklevél ismeretét Dreska Gábornak köszönöm. 99 Az oklevelek szövegét lásd a Mellékletben. 100 Ulászló január 12-én még Olmützből, míg március 12-én már Budáról keltez. DL 59991., A Justh család levéltára 1274-1525. Közzéteszi: BORSA IVAN. Budapest, 1991. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 20.) 674. - Bakócz 1509. márc. 22.én Győrött ad ki oklevelet, egyházmegyei vonatkozású ügyben. DL 101806. 101 Österreichisches Staatsarchiv, Wien. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Familienarchiv Erdődy. Urkundenreihe 10267/a. Az iratok „in domo thavernicali eiusdem episcopatus in dicto castro Iauriensi existenti" voltak elhelyezve.
