Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

le volt mindenfélére kötve, hogy a saját maga kitűzte határnapot nem tartotta meg s azt izente a rendeknek 1448 febr* 22-én, hogy majd a jövő pünkösdkor (máj. 12.) követei útján tudatja, hogy minden tőle telhetőt el fog követni az ország érdekében.

1 Hunyadi tetteket kivánt s midőn máj. 28-án Alfonz király követsége ajándékokat hozott,

2 nagyon röviden felelt,, sajnálván, hogy Frangepán István még nem hozta el a szövetséglevelet s késik. Végre megjött Frangepán István, kinek a késedelmezése okát nem tudjuk s meghozta a szövetséglevelet. Mindez juniusban történt. A kormányzó most már nem lelkesül az ügyért, mint előbb, fájlalja, hogy annyi idő elveszett s megmarad ugyan eredeti intentiójánál, de —úgymond — helyre kell hozni a mulasztottakat. Ezért újból leküldi hozzá Frangepánt utasításokkal (jun. 24), ki vagy személyesen, vagy követei útján majd mindent közöl a királylyal.

3 Most azután már a király sürgeti, hogy a Frangepán István útján küldött szövetséglevelet erősítse meg végre a kormányzó, kinek jun. 24-iki levelére — melyet Frangepán egy megbízottja, Zárai Miklós adott át neki — szept. 3-án válaszol. Alfonz király felpanaszolja, hogy az idő múlik, de pénzt nem küldött.

4 Ezt a levelet már Szegeden kapta a kormányzó, a rigómezei ütközet után. Mindaz, a mi a király levelében foglaltatik — úgymond — idejét multa. Kitérőleg válaszol,, csak azt hangsúlyozza, hogy e szerencsétlenség nem riasztotta el a hit védelmétől, a balszerencse fölött nem esik kétségbe, sőt ez a veszteség megaczélozta a lelkét, nem törte meg, sőt inkább tettre készti.

5 Az egész ügynek az 1 Okit. I. köt. 359 1. 3 Okit. I. 361 1. 3 0kitár I. köt. 361 1. 4 Okltár I. köt. 362 1. Frangepán Istvánnak ugyanezen kelettel u. o. 363 1. 5 Okltár 1448 okt. 20. Ez a levél igazán classikus latinsággal van írva, s méltó a megolvasásra: „Igitur eo ardentius, fidentiusque exsurgimus, quo magis edocti credimus, quod superna animadversio non internecionem sápit, sed erudiiionem."