Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

előre megérzi az események alakulását. Ezért minden körülmények között talpra estek. Támaszai voltak az Anjouknak, s elveszik jutalmukat. Károly Róbert kegyéből mindinkább bővül szárazföldi birtokaik complexuma

1 s ezáltal még inkább a magyar korona érdekeinek a körébe vonatnak. Vegliai tisztségöket Velenczével szemben akkép gyakorolják, a hogy éppen nekik tetszik. Nem fizetik az adót, a köztársaság ellenségeit pártolják s Zenggben erősen megvámolják és megzálogolják a velenczei kereskedőket.

2 Mennél nagyobb a hatalmuk a parton, annál kevésbbé akarnak hűségesküt tenni Velenczének. Az oklevelek lelkéből már előrelátható, hogy abban a nagy harczban, melyet Nagy Lajos király Velenczével a liberum mare elvéért vívott meg győzedelmesen, ki mellé fog állani a család. Igaz, hogy a mikor Zárát első ízben nem sikerül megvívni Lajos királynak, Bertalan vegliai ispán leteszi a hűségesküt Velenczének,

3 de lelke felével hű marad a királyhoz. Ez a személyes barátság kitűnik abból a körülményből, hogy Bertalan ispán fiának az esküvője 1361-ben Visegrádon, a király jelenlétében volt megtartandó.

4 Hogy Velenczével, Európa akkor egyik pénzügyi főhatalmával, az 1358 óta önállóvá lett vegliai ispánok nem szakítják meg az összeköttetést, nem csoda. Ki adott volna nekik pénzt?

5 Csak így acquírálhatnak sikeresen.

6 1388-ban Frangepán István az egyetlen leányának, Cilley Frigyes gróf feleségének, már 40 ezer arany forint hitbért adhat.

7 Ekképen hatalmas német nexusra tett szert, s a nyugoti határon is átnyúlik a keze. A magyar birodalom legerősebb megpróbáltatása idején: 1 Okltár I. köt. 40 1. 2 Okltár I. köt. 58. 59 1. 3 Okltár I. köt. 71 1. 4 Okltár I. köt. 82 1. Melyik fiáról van szó, nem tudjuk. b 1375 márcz. 13-án 2000 arany frt kölcsönt ad Velencze, de evezőszállításra egyességet kötnek. — Okltár I. köt. 88 1. 6 1380 jun. 3-án 10,000 forintért zálogba veszi Frangepán Istvántól, a Bertalan fiától, Sztenicsnyák várát. — Okltár I. köt. 89 1. 7 Okltár I. köt. 104 1.