Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

összes tartozékaival s jövedelmeivel, melyet örök jogon ő és örökösei kapnak minden időkre. Az adomány azonban feltételhez van kötve. Az ország határain belül, vagyis védelmére 10, az ország határain kívül, tehát támadó hadjárat alkalmával négy fegyverest tartozik állítani a horvát contingenshez (exercitus chroaticus), melyet a király hív hadba. Ha ezt a létszámot bármely okból vagy épenséggel nem, vagy csak fogyatékosan állítaná ki, a jövő hadbaszálláskor a kétszeres, illetőleg a fogyaték arányában való létszámot tartozik hadba küldeni. A területen gyakorlandó birói hatalmat is ő és utódai kapják. Ennek az az értelme, hogy az összes lakosok kizárólag az ő bírói hatalma alá tartoznak. Azonban ez a kiváltság nem jelentette a király bírói főhatalmának átruházását, mert a király képének a bánnak míg jelen van, bírói hatalma van. A comes azonban, ha ellenfeleivel szemben nem akar Ítélkezni s ezek a bánhoz fordulnak, akkor ezen egy esetben tartozik törvényt állani a bán előtt. Ha az adományos utód nélkül talál elhalálozni, atyafiainak valamelyik fia (unus ex filiis fratrum ipsius) ugyanezen feltételek mellett megörökli a király uralma alatt álló ezt a földet.

1 Három ténykörülményt állapíthatunk meg ebből az oklevélből: 1. Az adományozás formája teljesen elüt a magyar adományokétól. Feltétlenül van benne hűbéri vonatkozás, de 2. a király szuverénitása, illetőleg a korona területi joga határozottan fehntartvák. 3. Sehol a velenczei vonatkozásról nincs említés. Mert ismételjük, hogy lehetetlen elképzelnünk III. Béláról, hogy épen a vegliai comesnek adja át örök jogon a szigettel szomszédos területet. Ha épen combinálgatni akarnánk, felhozhatnók az unus ex filiis fratrum kifejezés magyarázatául, hogy az örökség arra a fiúra száll (egyenes utód hián}^ában), a ki 1 L. erről Barabás S. i. tanulmányát 15., 18—19 11. Frangepán Oklevéltár II.