Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

oldozott lánczszeme. Sveti-Jakovtól csak 0'37 tengeri mér­föld választja el. A kit ez a sziget ural, azé — ha ügyes — a partrnögi kereskedelmi színtér is. Midőn Velencze a horvátokkal szemben az adriai öböl e keleti sarkának az ura lett s a dogé felvette Dalmáczia és Croatia herczegi czímét, Veglia szigete lett hadi műveletei­nek a hídfeje. Mai műnyelven szénállomásnak neveznők, s nem túlozunk, ha azt a fontosságot tulajdonítjuk akkor Vegliának kicsiben, a mit ma Malta képvisel az angolokra nézve nagyban. Erre a helyre Velencze nem küldhetett kebeléből való helytartót, mert az ottani népélet jelenségeivel s a nagy pan­non síkságon alakult birodalom viszonyaival ismeretlen és min­denkor visszahívható hivatalnok, ha nem volt népszerű, töb­bet árthatott, mint a mennyit a behajtható haszon megért. A köztársaság tehát egyszerűen megalkudott a körülményekkel, midőn a vegliota társadalom vezető családjával, a Frange­pánok őseivel kötött hűbéri szerződést. A comes (ispán, knez) biztosítja a köztársaságnak a szabad forgalmat, érdekei az övéi, s ezért a sziget (a csekély adó fejében, a mit évente fizetett) családi örökbérletben az övé, illetőleg csa­ládjáé. A felségiséget a dogénak teendő esküben ismeri el, de különben a sziget ura, a püspökkel együtt lelkiekben, a polgáriakban s kifelé az egyetlen irányadó. Hivatalnok, tengerészeti felügyelő, kereskedelmi főügynök, rendőr, katona egy személyben. Velencze ugyan hatalmas, de 120 tmföld távolságban van, a szemben lakó szárazföldi nemzetségek tehát elsősorban a vegliai comesekhez fordulnak, ha vala­mire szükségök van. Ebben a hatáskörben okvetlen vagyon­hoz kell jutniok, mert Velencze védelme alatt a dalmát forgalomból nekik is van megfelelő hasznok. Apránként tőkések lesznek, kiknek a szárazföldön is csakhamar akad­nak védenczeik. A köztársaság mint egy jól megalapozott részvény­társaság ' főmegbizottjának tartja a vegliai comest, ha töb­ben vannak: a comeseket, kiknek aztán jövedelemből, hata­lomból megfelelő részök van. A kis emberek: halászok, hajótulajdonosok, szállítók, fakereskedők, iparosok a szigeten

Next

/
Oldalképek
Tartalom