Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)
Már a Blagay-család eredetéről szóló fejtegetéseink 1 alkalmával utaltunk arra a mindenütt nyilvánuló törekvésre, mely a jó pedigrit a római családokkal való összeköttetés kiderítésében véli feltalálhatni. A három különféle eredetű Frangepán családnak ezekre a szépségtapaszokra nincs szükségük. Hogy ez a három család egymást közös eredetűnek tartotta, illetőleg az előbbkelő patinájú római patriciusságig (Anicius!) visszakéredzkedő család- a friauli és a magyar Frangepánokat 2 keblére ölelte, az a családtörténeti lélektannak mindenütt egyező vonása. A római Frangipani-csaXk&col a legújabb kutatások alapján tudjuk, hogy annak eredetileg Imperii, de Imperio, de Imperatore, de Imperato volt a neve. Cori mellett Cisternanak az urai (Latiumban) és terjedelmes birtokok uralták őket Róma és Terracina között. Rómában a Palatínuson van telkük, palotájuk. De Imperato Leone viseli elsőnek a Frangipane, illetőleg Frajapane nevet, mely az oklevelekben 1014-től kezdve fordul elő. Rokonságban állottak az Ildebrandiakkal s ezekkel együtt említik őket tivolii, albanoi, prenestei, corii, terracinai és gaetai oklevelek. 3 A máig virágzó friauli Frangipane (Signori di Castello ' A Blagay család Oklevéltára 1897. 46 — 48 11. a bevezetésben. — Vinciguerra Antonio velenczei proveditorenak, ki 1480-ban Velencze részére birtokba vette Vegliát, terjedelmes jelentése (Kiadta Ljubic : Monum. slav. mer. VI. k. 29 skk. 11.) a Frangepánok eredetére vonatkozólag sok megfigyelést tartalmaz. Klaic mindezt feldolgozta i. m. I. s II. fejezetében. 2 A magyar Frangepánok nevét ezen irásváltozatokkal találjuk az oklevéltárban : de Frangiapanibus, Frangepanibus, Frangapan, Frangapanibus, Frangiepan, Frankapanibus, Frangapon, Frangepanis, Fracapan, Francapanibus, Frangepau, Fraugipan, Frangipanibus, Frangkhepan, Frangkhenpan, Franckenpan, Franchapanibus, Francapane, Francapani, Francopan, Frangepani. Mi következetesen Frangepánnak írjuk a magyar családot. Frangipaninak pedig a friauli grófok nevét. 3 P. Luigi Pasquali: Santa Maria in Portico nella storia di Roma dal VI—XX. Roma. 69 1. (Tipografia Befani.) Sajnos, eleddig nem sikerült ez iratokat látnunk. Pasquali e füzete csak bevezetés, folytatása nem jalent meg eddig. — Klaicnál a római Frangipaniakról i. m. 21—25 11.
