Thallóczy Lajos - Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. I. 1133-1453 (Budapest, 1910)

ELŐSZÓ. A Bécsújhelyen 1671 április 30-án lefejezett Kristóffal kihalt Frangepán család két kötetre tervezett oklevéltára a Frangepánokra vonatkozó okiratokat 1527-ig, a család egyik legkimagaslóbb alakja, ugyancsak Kristóf haláláig foglalja magában. Az első kötet Hunyadi János [kormányzósága utolsó esztendejével végződik. A második 1454-től 1527-ig terjed és nemsokára követendi amazt. Az egész gyűjtemény anyagát a család történetével kapcsolatban, a második kötet előszavában az oklevéltár kezdeményezője, Thallóczy Lajos szerkesztőtársam fogja históriai szempontból méltatni. Én ez alkalommal csak néhány rövid szerkesztői megjegyzésre szorítkozom. A tartalommal kezdem. Diplomatariumunk anyaga különböző levéltárakból és nyomtatott forrásokból került össze. A levéltárak közül legtöbbet a m. kir. orsz. levéltárból merítettünk. Itt őrzik a Kristóf lefejeztetésével egyidejűleg elkobzott Frangepán-levéltár okiratain kívül a családi levéltár azon töredékes részét is, mely Thallóczy L. közbenjárására a friauli Frangipaniak utolsó sarja, néhai gróf Frangipani Lajos ajándékából jutott az orsz. levéltár birtokába. A család történetére az orsz. levéltár után nemcsak mennyiség, hanem minőség tekintetében is a legbecsesebb anyagot az Esterházy család kismartoni herczegi főlevéltára szolgáltatta. Külön ki kell még emelnem a barczelonai aragon királyi levéltárat, mely Thallóczy Lajos fáradhatatlan buzgalmából hét rendkívül nagybecsű oklevéllel gazdagította a