Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)
vestrum est, sicut maiestati vestre videbitur, conservare. Hoc etiam vobis significamus, quod predicta terra vicina est et adiacet terre monasterii vestri de Yenew et propter hoc utilis est et in posterum poterit esse fructuosa. Dátum Bude, VI a feria proxima post Pasca. Kívül: B[ele] Dei gratia illustri regi Vngarie. Eredetije hártyán, hátlapján viasz zárópecsét töredékével, az Országos Levéltárban »M. O. D. L. 667.« jelzet alatt. Árpádkori új okmánytár VIII. k. 268—69. 11. gj. 1268. április 13. után. IV. Béla király a margitszigeti apácáknak Újbécs s az ott levő palota birtokába történt beiktatását jóváhagyván, a nevezett apácákat az említett helység birtokában megerősíti. Bela Dei gratia rex Hungarie universis Christi fidelibus presentium inspectoribus, salutem in omnium Salvatore. Ad universorum [noti]tiam harum serie voluinus pervenire, quod cum nos ad provisionem et utilitatem monasterii ecclesie Beate Virginis de Insula regio cum favore invigilare velimus, quandam [terram] nomine Vybech vacuam cum pala[tio] super eadem existenti dicto monasterio de Insula duximus conferendam. Sed, quia de ipsius terre qualitate et quantitate nobis ad plénum non constabat, misimus ad dictam terram magistrum Acus prepositum Budensem et magistrum Ambrosium comitem capelle domine regine, karissime consortis nostre, dilectos et fideles nostros, qui postmodum in suis litteris nobis rescripserunt, quod ipsa terra vacua esset et vicina terre ipsius monasterii, Yenew vocate, et eandem cum palatio in ipsa terra existenti predicto monasterio statuissent de precepto nostro et mandato. Nos itaque asignationem ipsius terre factam per magistrum A[cus] prepositum et magistrum Ambrosium prefatos ratam habentes atque firmám, ipsam terram, quemadmodum magister A[cus] prepositus et magister Ambrosius prefati asignaverunt, eidem monasterio Beate Virginis dedimus, contulimus et donavimus perpetuo possidendam. Dátum ab incarnatione Domini anno M°C°C° sexagesimo octavo. Eredetije rongált hártyán, hátlapján reányomott viaszpecsét némi csekély töredékével, az Országos Levéltárban »M. O. D. L. 651.« jelzet alatt. Árpádkori új okmánytár III. k. 181 1. és VIII. k. 192. 1. Átírta Miklós dominikánus kérésére V. István király 1270-ben, melynek eredetije az Országos Levéltárban »M. 0. D. L. 698.« jelzet alatt. Árpádkori új okmánytár XII. k. 24. 1.
