Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

progenitores nostri religiosas dominas in Hungarie partibus existentes farniliaritate regia refoverunt, quorum nos vestigiis adherentes, quamquam religiosis omnibus congrua consideratione prospicere satagamus, illas tamen favore volumus prosequi potiori, que orationum suarutn suffragiis aput (!) Deum specialius pre ceteris claruerunt. [Pjroindead universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod nos ad petitionem et instantiam domine Elishabet karissime sororis nostre, priorisse de Insula Virginis Gloriose ac aliarum sororum in eodem claustro Deo famulantium hanc eisdem gratiam de benignitate regia duximus faciendam, quod populi ipsarum sororum de Insula Virginis Gloriose ubicumque in regno nostro existentes nullius iudicis iudicio, videlicet nec palatini nec aliorum parrochialium comitum, preter nostram personam, in quocunque casu astare teneantur, sed iudices seu officiales ipsarum omnes causas inter populos earum einergentes iudicent et decernant. Qui si in facienda iustitia negligentes existerent, iidem populi ad nostram presentiam evocentur, et nos de ipsis cuilibet querelanti iustitie faciemus complementum, prout premissam libertatem seu gratiam eis factain in litteris karissimi patris nostri Stephani illustris regis Hungarie felicis recordationis vidimus contineri. Ut igitur huius gratie per nos et per karissimum patrem nostrum regem Stephanum facte seu concesse series in perpetuum perseveret, nec possit processu temporum retractari, presentes eisdem concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus venerabilis viri magistri Nicolai electi ecclesie Albensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno Domini M° CC° LXX° octavo, regni autem nostri anno septimo. Eredetije foltos rongált hártyán, melyről a selyemzsinóron függött pecsét hiányzik, az Országos Levéltárban »M. 0. D. L. 1010.« jelzet alatt. Árpádkori új okmánytár IX. k. 203—4. 11. Ezt az oklevelet átírták : a) Lodomér esztergomi érsek 1292-ben, mely az Országos Levéltárban »M.0.D.L. 1276.« jelzet alatt található s ugyanez Mátyás király 1476- február 22-i átírásában is fennmaradt »M. 0. D. L. 17744« jelzet alatt. b) Zsigmond király 1431. március 24-én (»Bude sabbato proximo ante Dominicam Ramispalmarum anno Domini millesimo quadringentesimo tricesimo primo) kelt oklevelében, melynek eredetije hártyán, hátlapján reányomott viaszpecsét némi maradványával, az Országos Levéltárban »M. O. D. L. 1013.« jelzet alatt található. Hátlapján ez a közel egykorú feljegyzés : Kiral itelhesse chak iobagytokat es thw. Igen Io. c) A budai káptalan 1448 április 5-én (»feria sexta proxiina post festum beat; Atnbrosii episcopi et confessoris anno Domini millesimo quadringentesimo quadra.