Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

azonban teljesen a mi kiadványunkkal, mert nekünk a székesfővárosi levéltár anyagát teljesen nélkülöznünk kellett. Kiadványunk tehát lényegileg különbözik a többi magyarországi várostörténeti forráskiadványtól, mert ezek a kiadványok mindig az illető város levéltáraira támaszkodnak, a székesfőváros levéltárában pedig olyan középkori oklevélanyag nincs, ami Budapest sokszázados múltjának megvilágítására felhasználható lenne. Éppen ezért nem is lehettünk tekintettel arra, hogy a kiadott oklevélszövegek megjelentek-e már nyomtatásban, hanem kivétel nélkül minden budapesti vonatkozású oklevélszöveget fel kellett vennünk. Ez a kiadvány ugyanis Budapest elpusztult középkori levéltárának a pótlására is hivatva van s örvendenünk kell minden egyes darabnak, amely kiadványunk tartalmának gyarapítására szolgál. A forrásanyag teljessége azt is jelenti, hogy a jövő történetírása számára minden segédeszközt rendelkezésre bocsátunk, ami a mult képének megvilágítására felhasználható. Csupán akkor tekinthetjük ugyanis a budapesti helytörténeti irodalom továbbfejlődését biztosítottnak, ha a teljes forrásanyag világánál ellenőrizhetők a régebbi eredmények, amint Below is ilymódon jelölte meg a történettudomány feladatát: Das Bild, das wir uns von der Vergangenheit machen, muss stets erneuter Prüfung an der Hand der Quellen unterworfen werden. (Teritorium und Stadt XIII. 1.) Az 1934. október 28-án kelt 173.762/1934—XIV. számú polgármesteri határozat rendelte el a kiegészített és kiadásra előkészített forrásanyag sajtó alá bocsátását s ennek alapján 1934. november 30-án nyomdába lehetett adni az első kéziratot, 1935. október 1-én pedig az egész anyag a nyomdában volt. Hogy ennek ellenére a kötet mégis csak most lát napvilágot, az részint az ismételt gondos szövegjavításnak, részint pedig a nyomdai munkák késlekedésének tulajdonítható. Örvendetes esemény így is, hogy az oklevélgyűjtemény első kötete végre a nyilvánosság elé kerülhet, mert jóllehet a kéziratos gyűjtemény a tudományos kutatás rendelkezésére áll, a nyomtatásban megjelent forrásanyag mégis több ösztönzést fog adni a helytörténeti problémákkal való foglalkozásra. Mikor az 1241. évi pesti kiváltságlevél hitelességének kérdésével foglalkoztam (Turul, 1911. évfolyam), a vizsgálódások során felmerült nehézségek azon kijelentésre késztettek, hogy »amíg a fővárosra vonatkozó okleveles emlékek nincsenek összegyűjtve, lehetetlen Budapest történetét kifogástalanul megírni.« Ez a kijelentés nem vonatkoztatható minden helytörténeti problémára, mert a székesfőváros múltjának számos részlete máris tisztázottnak tekinthető ; a nagy összefüggéseket azonban valósággal csak akkor fogjuk meglátni, ha az egész forrásanyag rendelkezésre áll s csupán akkor lesznek kellően ellenőrizhetők azok az eredmények is, melyeket a helytörténeti kutatás eddig felszínre hozott. Ez a