Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

alapján aztán elkészíthetők voltak a szükséges másolatok. Ilyen fényképmásolatokat készíttettünk a pozsonyi káptalani és ferenczrendi, továbbá az erdélyi múzeumi levéltárak hiányzó okleveleiről, a szepesi káptalan levéltári anyagából hiányzó darabot pedig dr. Fekete Nagy Antal országos allevéltárnok úr volt szíves felvidéki kutatóútja kapcsán számunkra lemásolni, A heiligenkreutzi cisztercita kolostor levéltárából a bécsi Staatsarchiv közvetítésével kaptuk meg a szükséges másolatokat, a vatikáni levéltár regesztaköteteiből pedig magam írtam ki a budapesti vonatkozású árpádkori szövegeket. A zsélyi levéltár ez idő szerint nem hozzáférhető s ennek következtében az ottani budapesti vonatkozású árpádkori oklevélszövegeket a Zichy-család okmánytárából kellett átvenni. A Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár másolat-gyűjteményeiből is át kellett venni néhány darabot, minthogy az eredeti oklevelek nem voltak feltalálhatók. Amint az előadottakból megállapítható, a kiegészítés munkája súlyos feladatok elé állított, amelyek megoldása sok időt és fáradságot követelt. Az előadott kiegészítésekkel a Csánky Dezső gyűjtéséből átvett 102 árpádkori oklevélmásolat 218 újabb másolattal bővült, mi által árpádkori oklevélmásolataink száma 320 drb lett. Ezekből az oklevélmásolatokból megállapítható, hogy a székesfőváros árpádkori történetének kútfőanyaga két főforrásra vezethető vissza, nevezetesen a budai káptalan magánlevéltárának a pozsonyi káptalan levéltárában fennmaradt okleveleire s a margitszigeti apácák levéltárának a II. József rendeletére megszüntetett klarissza kolostorok okleveleivel az Országos Levéltárba került maradványára. A budai káptalan magánlevéltárának a pozsonyi káptalan levéltárában fennmaradt okleveleiről részletesen beszámolt Knauz Nándor a Magyar Történelmi Tár XII. (1863.) kötetében »A budai káptalan regesztái« cím alatt s ugyanott az addig kiadatlan oklevélszövegeket is közölte. Ezt az oklevélanyagot már a Codex diplomaticusban is meg lehet találni, de lelőhelyéül nem a pozsonyi káptalan levéltára, hanem a kamarai levéltár (ex originali archivi cameralis) van megjelölve. Ezt Knauz Nándor idézett művében úgy magyarázta, hogy a Codex diplomaticus ezt az oklevélanyagot a lelőhely megnevezésével együtt Hevenesi gyűjteményéből vette át. A Hevenesi-gyüjtemény XIV. kötetében valósággal megtalálhatók a budai káptalan magánlevéltárának a Codex diplomaticusba felvett darabjai s a kötet végén Kolonics Lipót biboros esztergomi érsek pecsétjével és aláírásával bizonyítja, hogy a kötetben foglalt összes másolatok a pozsonyi kamara levéltárából (ex archivo camerae Posoniensis) vannak véve. A Codex diplomaticus magyarázó jegyzetei tehát helyeseknek látszanak s most csupán azt kellene kideríteni, hogy mikor és miért kerültek át ezek az oklevelek a pozsonyi