Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

szűkültek élés dolgabúi, amint Varadrúl Aradra ment labanezok beszélették. Kegyelmednél az értelem, vigyázzon magára Kegyelmed." (322 1.) 93. II. Rákóczi Ferencz fejedelem 1705. aug. 26-kán gr. Forgácli Simon tábornoknak ezt írja Nyitrából : „Aminapi utóbbi levelem után, melyben Kegyelmedet tudósítottam az haza dolgárúl, mindeddég a sok csavargó hírek között leginkább annak akartam végére menni: Erdély felől mi szándéka légyen az ellenségnek? Mivel Klechisperg, jóllehet már hadával egyszer Pestnél által jött volt: de viszontag a Dunán ugyanottan által költözvén, Almás felé lenyomúlt; itten penig Nagy-Magyarinál lúdját elrontván, elébb Békavárhoz szállott volt, oly hírrel, hogy hídját ott megépítvén, Újvárt megszállja; de evvel vagy pretextust keresvén, vagy szándékát megváltoztatván, útját Komáromnak vötte, és a győri Dunán hidat épettetvén, most jöve az liire, hogy nemcsak által költözött, de fele Esztergomnak, fele penig Szent-Mártonnak nyomúlt, keveset gondolván — amint eddég conjicialom — Bercsényi ur operatióival, a kit az harcz után mindjárt harmad napra Morvának és Austriának küldvén a rokatinczi sánczot megvévén, a benne levő 140 német rabot kiküldvén, nemcsak azon dragonyosokat széllyelgázolván, de égette, a hidakban is égettetett, nyereségét szaporította, most actualiter is operatióit continuálja. Igy lévén az dolgok, egyebet nem conjecturalhatok, hanem, mindezeket combinálván a Klechisperg elfogott adjutantjának fassiójával: magát innét defénsióban tévén, Erdélyben operálni kíván, nem annyira német hadnak — a mely négy vagy öt ezernél ad summum több nem lészen — erejében bizván, mint a ráczczal való eonjunctiójaban, mely is mintegy négyezerig való actu mellette vagyon. De mivel az, mind az Száva s Dráva mellyéki ráczság nehezen hihető, hogy a Dunán általjővén, maga háza népét farkas-kaszára hagyja, — egyedül azért concludál-