Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

találtatta meg kegyelmes urunk római császárt, hogy megorvosolja a szeg-ínség- pusztétását, kiről tractát is ig'ért római császár etc. 2. Ha eléforclulna, engedjük meg mi is azokat behódolni, kiket eddig areealtunk, arra azt kell felelni: valamelyek magok is jóakaratj okból behódoltak, nám mi nem ellenezzük, mind addig is, valamíg Isten hatalmas császárunk szivét hozzánk hajtja ; de azok soha jóakaratj likból nem hódoltak, hanem az ánnások erővel elfogván, rabolván bennek, ngy íratták fel falujokat fejek mentségére (melyet az egész darab ország tud) némelyek pedig ugyan soha nem is hódoltak, hanem az hódolt faluktúl tudakozták az török iszpahiák az faluk neveit, csak ugy íratták fel Őket 12. Ez mostani alkuváshoz pedig nem kell az régi hódoltságot érteni; azok adózzanak ugy, mint az boldog iidőben adóztak, ezután is, hanem csak azokat értem ide, melyek Várad megvétclivel estek török kézben . . . Dátum Claudiopoli. 64. 1676 jul. 18-kán a portára küldött Ubresi Pálnak adott „instructióban" többek között ez áll: „mondja meg, hogy eddig is, de most már kiváltképpen mely nehezen, mennyi biztatásokkal, és a mi nagyobb, summás pénznek közikben való kiosztásával, ennyi sok változások, kísértések és szenvedések között tarthattuk meg hatalmas császár hűségében az bujdosó magyarságot ... de minthogy szoros kötelességünk, s az fényes portához való hűségünk, és fővezér ő nagysága ezen dologban kiváltképen való parancsolatja ugy kévánják, ím még ez egyszer béküldöttük. Azért vagy hogy ajánlása szerint segítse meg néppel az magyarokat, vagy nékünk parancsoljon s engedelmet adjon, vagy személyünkben, ha az nem, képiinkbeli emberünk és népünk által való megsegítésekre. Vagy ha ezek nem lehetnének, ujabb, az jenéi, gyulai és tömösvári szancsokságokban való quártelyrúl minél hamarébb, és sietve parancsoljon és tegyen