Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

zott veszekedés ügyében tett vizsgálatok eredményét. 40 tanút hallgattak ki. Ezeknek vallomásából kitűnt, hogy a gyulai bég megjelenvén Déván, az elöljáróságtól lovat kért, melyen tovább utazhassék; de az hozott lovakkal nem lévén megelégedve, erőszakkal a kapitány lovait akarta elvinni. Ebből roppant veszekedés támadt. A kapitány nem hagyta lovait; a bég dühöngeni kezdett, szidta, fenyegette a kapitányt, a drabantokat puskával taszigálta. Azonban „az kapitány uram— mondja az egyik tanú — szépen kérte az béget, de szidva az bég mondotta az kapitány uramnak, te hamis eb, inért jöttél reám tolvajokkal, bizony rövid nap megládd, hogy elégetem az várost; de kapitány urain igy szólott neki: Isten oltalmazzon nagyságos uram, nem jöttem nagyságod ellen, hanem az magam lovaimat nem engedem elvinni, mert ezeken kivtil is vadnak elég

1 lovak." De ő nem akart a hozott „rosz lovakra" ülni. Aztán ráfogta, hogy az ő lován, melyen jött, 300 tallért érő poltura volt. Ol. 1668. jul. 28-káról írja valaki egy latin levélben, hogy a tatárok és kozákok közelednek Fogaras felé. Az oláh vajda azt mondja, hogy Körösvárad felé veszik ut jókat, honnét ismét vagy Gyula vagy Szolnok felé menendnek. 6». * 1665. marcz. 16-kán írt, s Bécsbemenő Bánffi Dénesnek adott utasításban többek között az kívántatik a császártól, „hogy az mely tartományok, kastélyok, faluk az váradi várnak megvételekor adatott Ali Pasa hitlevele ellen elfoglaltattak tőlünk (t. i. az erdélyiektől) azok az ő Felsége méltóságos interpositiója által visszaadassanak, u. m. Paplező (?),TeIegd, Belényes, Sólyomkő, Kereki, Keresztszeg, Szalonta, Sarkad, Adorján, Bajom, Zsáka, Szentjób, Petrelin, Palota, azon kívül Bihar,