Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319-1526. (Budapest, 1910.)

1835 körül került a levéltár újabb rendezés alá. Ekkor, Eábry István városi főjegyző hivataloskodása alatt, készültek a régi levéltári helyiségben még ma is meglévő, de a modern kor követelményeinek ma már meg nem felelő levéltári szekrények. A szép kivitelű, erős cseresznyefa-szekrények Gutth Ferencz akkori bártfai asztalosmester munkás kezét dicsérik. Ugyanebben az időben köttették be egyformán a XYI. századtól fogva teljes sorozatban meglévő városi jegyzőkönyveket, továbbá a Habsburgok uralma alatt hozott és szintén teljes sorozatban meglévő országgyűlési törvényczikkeket. Ekkor rendezték az okleveleket is. Ebben az időben élt Bártfán, sőt városi senator is volt Krinner Manó gyógyszerész, aki nagy buzgalommal, de kevés szakismerettel vett részt az oklevélrendezés nehéz munkájában. Hogy itt-ott például egy századot hibázott, vagy az oklevél tartalmát helyesen megállapítani képtelen volt, nem rosszakaratból, hanem hiányos palaeographiai ismeretei folytán történt. Önzetlen buzgalma azonban mindenesetre dicséretet érdemel. Az okleveleket a rendezésnél először két nagy csoportra osztották, úgymint: a privilégiumok és missilisek csoportjára. Ezen csoportokon belül az okleveleket chronologiai rendbe szedték, ami alatt azonban csak nagyjában, évek szerint való rendbeszedés értendő, és így rendbe szedve, minden csoportot külön-külön sorszámmal láttak el. Ebbe a beosztásba azonban a számadáskönyvek, jegyzőkönyvek, országgyűlési törvények és egyáltalán a könyvalakú oklevelek és iratok bele nem kerültek, hanem ezeket külön rendezték. Az oklevelek külső lapjára ráírták rövid tartalmukat is, melynek alapján azután az egész rendezett anyagot elenchizálták. Ez az elenchus Bártfa város levéltárában ma is megvan. Ilyen állapotban találta a levéltárat a Magyar Történelmi Társulat, amidőn 1881 augusztus 22-től 28-ig sárosvármegyei vidéki kirándulását tartotta. Ezen vidéki kirándulás eredményéről szóló jelentés 113 — 122. lapjain Szá-