Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319-1526. (Budapest, 1910.)

BEVEZETÉS. Alig van Magyarországon néhány város, melynek levéltára számra nézve oly gazdag, és tartalomra nézve oly kiváló volna, mint Bártfa szabad királyi városé. Ez, a mai nap már csekélyebb jelentőségű, hajdan azonban annál nagyobb szerepet játszó városka, a magyar történetírásnak nem egy végtelen becses forrását őrizte meg számunkra napjainkig. Bártfa, mint lakott hely, a XIII. század folyamán tűnik fel először az okleveles emlékekben. A helységet annak szorgalmas lakói annyira és oly gyorsan fejlesztették, hogy már a XIV. század második felében (1376.) a szabad királyi városok rangjára emelkedik. A város fejlődésével, emelkedésével szorosan összefügg az okleveles anyag felbukkanása, az oklevelek számbeli szaporodása. Hiszen az csak természetes, hogy a város a maga kiváltságait, privilégiumait és más rája nézve fontos intézkedéseket tartalmazó okleveleket »pro futura iurium suorum cautela« eltette és gondosan megőrizte már csak azért is, mert ezeknek meglétele a városra nézve értéket, gazdasági, anyagi előnyöket jelentett. Eleinte persze kevés volt az ilyen fontos és megőrzésre érdemes oklevelek száma és sajnos, ezek sem maradtak fenn mindannyian korunkra, mert alig hihető az a körülmény, hogy 1319-től 1400-ig, tehát 81 esztendőn keresztül Bártfa városa összesen csak 36 darab oklevélhez jutott volna, tekintetbe véve még azt is, hogy a 36 közül néhány nem is a városra vonatkozik. Azonban a milyen szegény a városra vonatkozó oklevelekben a XIV. p