Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

1271.(?) május 1. Buda. — a gyulafehérvári káptalannak újra adományozza a tordai sóaknát, kivéve azt a királyi tisztviselők s a vajdák hatósága alól, s egyszersmind a káptalan népeit mindennemű adózás alól felmenti, ezen adományáról privilegialis oklevelet ígérve. — D. Bude in octav. Georgn mart. a. D. 1269. (!) Átírta IV. László király 1276. — Máté vajda 1276. (Az utóbbinak eredetije a Tört. Tár szerint a gyulafehérvári káptalan levéltárában Gyulafehérváron.) Schuller, Archiv, I. 68. (IV. Bélának tulajdonítva). Fejér, CD. VII. 4. 135. (IV. B.) Teutsch—Firnhaber, Urkundenbuch, I. 91. Wenzel, ÁUO. III. 201. Zimmermann—Werner, Urkb. I. 104. Kivonat : Tört. Tár, 1892. 500. A kiadók az 1269-i évszám miatt az oklevelet ifjabb királyi kiadványnak vélik, pedig István a «Dei gratia rex Hungarie» címet, mely az oklevélben olvasható, 1269-ben nem viselhette. Vagy nem V. Istvántól való tehát az oklevél, amint Schuller és Fejér vélték, vagy pedig —nagyobb valószínűséggel — 127 l-re kell tennünk az oklevelet. (V. István még 1270. máj. l.sem volt király.) V. ö. a Századok, 1921. évf. 85-86. 1. 2084. 1271. — Miklós országbírónak és somogyi ispánnak adományozza még Miklósnak szerémi május 11. ispánsága és István ifjabb királysága idején s azóta is tett hű szolgálataiért és az e miatt szenvedett károkért a Herrad (Hernád) vize mellett fekvő Furro (Forró, AbaújTorna vm.), valamint Inanch (Ináncs, u. o.), Hewes (Heves vm.) és Elsua (Jolsva, Gömör és Kishont vm.) birtokokat a hozzájuk tartozó falvakkal és Murán (Murány, Gömör és Kishont vm., Murán, Sz.) várral. — D. p. m. mag. Benedicti prepos. Orod. au. n. vicecanc. d. et f. n. a. D. 1271. V. Ydus Maii, r. a. n. a. primo. Eredetije az Orsz. Levéltárban, Dl. 754. Wenzel, ÁUO. VIII. 334. Smiciklas, Cod. dipl. V. 590. Kivonatok : Fejér, CD. V. 1. 171., 172., 173. Kukuljevió, Reg. no. 1033. 2085. 1271. — Farkas mester veszprémi kanonoknak a veszprémi egyház nevében kifejezett kérésére átírja és megerősíti saját 1259-i oklevelét Merene (Zalamerenye), Wilok (Zalaújlak), Winep (Ujnéppuszta, mind Zala vm.) falvakról. (Lásd az 1759. számot.) Eredetije a veszprémi káptalan magánlevéltárában. (Lad. 1. Merenye 6.) Az oklevélnek eddig kiadatlan szövege a következő : (S)tephanus Dei gratia Vngarie, Dalmacie, Crowacie, Rame, Serwie, Gall icie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex universis Christi fidelibus presentibus pariter et futuris salutem in omnium salvatore. (A)d universitatis vestre notitiam pervenire volumus litterarum presentium per tenorem, quod magister Farcasius canonicus ecclesie Wesprimiensis procuratorio nomine capituli eiusdem ecclesie Wesprimiensis exibuit nobis priwilegium nostrum in tempore ducatus nostri super libertate populorum de Merene et villarum ad ipsam pertinentium confectum, petens, ut privilegio nostro regali ipsum confirmare dignaremur. Cuius quidem priwilegii tenor talis est: (Következik V. István 1259-i oklevele.) Nos igitur de liberalitate regia petitionibus dicti magistri Farcasn assensum favorabilem