Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

— megparancsolja a vasvári káptalannak, hogy küldje ki emberét, s ennek jelenlétében hermányi Hermán, királyi ember az esetleges ellentmondásokat nem véve figyelembe iktassa be András mestert, Chopou fiát az örökös nélkül elhunyt Arnoldusnak, Ibur fiának a Sár mellett fekvő földének birtokába, amelyet a király, érdemeiért, András mesternek adományozott. Eredetije a Festetics hercegi levéltárban, Keszthelyen. Ant. doc. lac. I. 48. Eddig kiadatlan szövege a következő : Stephanus Dei gratia rex Vngarie fidelibus suis capitulo Castri Ferrei salutem et gratiam. Cum nos terram Arnoldi filn Ibur sme herede decedentis íuxta Sar existentem inter terras magistri Andree filii Chopou fidelis nostri sitam ipsi magistro Andree pro suis meritorns servitns de nostra gratia duxerimus conferendam, mandamus fidelitati vestre precipiendo, quatenus mittatis hominem vestrum fidedignum pro testimomo, coram quo Hermán de Hermany homo noster terram eandem ipsi magistro Andree statuat possidendam contradictione cuiuslibet non obstante. Et post hec seriem facti nobis fideliter rescribatis. Dátum in Zolum in festő beate Marié Magdalene. Kívül: Capitulo Castri Ferrei pro magistro Andrea. Keltezésének évét az ítinerarium alapján tehetjük 1270-re. 1939. * — oklevelét, mellyel Borke-t és két testvérét, a király Epei (Epöl, Esztergom vm.) falusi bor-adő szolgálmányosait Epei falunak az esztergomi káptalan részére történő adományozása előtt az adományozásból kivette, említi V. István király 1270. júl. 26. (Wenzel, ÁUO. XII. 5. = Monum. eccl. Strigon. I. 577.) 1940. — megtagadja az esztergomi káptalannak adott Epei falusi (Epöl, Esztergom vm.) boradó conditionariusoknak azt a kérését, hogy a nevezett faluból elköltözhessenek ; a káptalan szolgálatára kötelezi őket; ezzel esetleg ellenkező értelemben adott oklevelét érvénytelennek nyilvánítja s a káptalannak erről privilégiumot ígér. — D. in insula Helumba, die Sabbati post festum Jacobi ap. a. D. 1270. Eredetije az esztergomi kápt. magánlevéltárában. (Lad. 26. fasc. 1. no. 5.) Magyar Sión, III. 60. Codex Strigon. II. 96. Az esztergomi főkápt. birt. okmt. 22. Wenzel, ÁUO. XII. 5. Monum. eccl. Strigon. I. 577. 1941. — Timót zágrábi püspök kérésére átírja és megerősíti IV. Béla királynak 1254. okt. 2-i oklevelét a Waska (Vaska, Verőce vm.) melletti Szent-Márton-földének a zágrábi püspök által történt megvásárlásáról. (Lásd az 1016. számot.) — D. p. m. ven. mag. Benedicti Orod. prepos. au n. vicecanc. dil. et f. n. a. ab inc. D. 1270. IV. Kai. Aug. regni a. primo. Másolata a Liber privilegiorum episc. Zagrab. c. másolatgyüjtemény XLIX. fol ioján. (A zágrábi érsekség ltr.) (1270.?) júl. 22. Zólyom. (1270. júl. 26. előtt.) 1270. júl. 26. Helumbasziget. (Helemba.) 1270. júl. 29.