Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

Szilágy megyében van, v. ö. Csánki, I. 574. —) nógrádmegyei birtokkal való jutalmazása is. Ezzel szemben azonban IV. Lászlónak egyik, szintén kiadatlan, 1279-ből való, kifogástalannak látszó oklevele, melynek eredetije ugyancsak Beniczky György úr birtokában van, Coplen (1279-ben Cuplan-nak írva) földnek István ifj. király által meney-i Endre részére történt adományozását megerősíti. Az 1269-i oklevélen függő, bár töredékes pecsét István ifj. királynak 1259 óta használt pecsétjével egyező, s nem látni nyomát annak, hogv más oklevélről volna levéve. Az oklevél fogalmazata szoros rokonságot mutat István ifj. királynak egyk, 1268-i, ugyancsak Péter mester kezéből kelt oklevelével (ld. az 1881. szamot), ami jelenthetné ugyan esetleg azt is, hogy az 1269-1 oklevél valamelyik, Péter mestertől való oklevél nyomán készült, de viszont lehet a kancelláriában való fogalmazás következménye is. Tartalmilag nem találok az oklevélben a valódisággal észrevehetőleg ellenkező adatot. A végleges állásfoglaláshoz mindenesetre behatóbb vizsgálatra volna szükség (főként tárgyi szempontból), mint amilyenre nekem közvetlenül a jelen füzet sajtó alá bocsátása előtt, igen rövid idő alatt módom lehetett. így, észrevételeimnek közlése mellett, súlyosabb ellenérvek híján felteszem, hogy az 1269-1 szöveg hibái onnan származnak, hogy a Péter mestertől való fogalmazványt valami, kevésbbé képzett, alkalmi írnok másolhatta (erre mutat az írás is), és úgy látszik, hogy főként a fogalmazvány rövidítésjelelt értette félre. Azonban István ifj. kir. kancelláriája általában nem volt rendetlen, s ezért kétségtelenül feltűnő, hogy a hibák, bár az oklevél tartalma szempontjából nem lényegesek, az ellenőrzést ennyire elkerülhették, és ezért meg kell állapítani, hogy az oklevél a gyanútól nem mentes. 1901a. 1269. —a Chaak-nemzetségbol való Slanch fia: Tamás ispán Özvegyének Ágnes asszonvnak Franciaországba menetelével tett szolgálatáért és azért, hogy az ifjabb király lányát: Máriát Nápolyba elkísérte, az abaújvármegyei Tymar Foon (Fony) falut adja szabad rendelkezési jogot biztosítva neki arra az esetre, ha örököse nem lenne. — D. p. m. mag. Benedicti(I) au. n. vicecanc. a. D. 1269. Átírta III. András király 1297. dec. 20. (Orsz. Ltr., Dl. 682.) Az utóbbit átírta Márton alországbíró, é. n. (Orsz. Ltr. gr. Csáky-ltr. Központi rész, 128. 56.) Wenzel, ÁUO. VIII. 239. Töredék és kivonatok: Katona, Hist. crit. VI. 501. Fejér, CD. IV. 3. 527. Csáky-oklevéltár, I. 11. Az oklevelet Benedek alkancellár nevének említése miatt Fejérpataky (A kir. kanc. 118.) 1260-ra teszi. Ámde 1260-ban sem az ifjabb királynak oklevelünkben olvasható címe még nem volt használatos (v. ö. Századok, 1921. évf. 78. 1.), sem a történeti események, melyeket az oklevél felhoz, 1269-nél korábbi időre nem tehetők. (Olv. Pauler i. m. II.

2 272.) Az átíró oklevélben elbeszélt perlekedés ugyan, melynek folyamán István ifj. király oklevelét felmutatták (Wenzel, ÁUO. X. 255.), nyújthatna alapot arra is, hogy hamisításra gondoljunk ; azonban mind az ifjabb királyátírt oklevelének formái, mind III. András király eredeti átíró oklevelének külső és belső ismertetőjelei a valódiság mellett szólnak. Lezáitam 1943. február 20 án.