Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

Ám az alperes apácáknak is igazuk volt. Az ő okleveleik is valódiak, amint az eredetiben is megmaradt oklevelek (Id. fentebb) ezt kétségtelenné teszik. Ezt az ellentmondást az oldhatja meg, hogy a Németiek okleveleiben és az apácákéban valószínűleg nem egy, hanem több Vajszló nevű birtokról van szó. Jakab fia János is 1322-ben három Vayzlo-t emleget. (Item alias duas villás Vayzlo vocaias . . . , a pécsi káptalan 1322-i oklevelében, mely kivonatosan van meg Garai nádor 1384-i ítéletében.) 1391-ben is possessio Wayzlow et altéra W.-t említenek (Csánki, II. 533.) s 1404-ben: interior Woyzlo-t. (U. o.) Az is bizonyos, hogy Petre és Pál várjobbágyok földje nem lehetett az egész Vajszló (Wenzel, VIII. 169.); hiszen földjüknek felét mindössze 3 márka ezüstért zálogosították el az apácáknak. (Hazai oklvt. 51.) Valószínű, hogy a Németiek Vajszló egy részét kapták 1244-ben IV. Bélától, amit István ifj. király 1268-ban (Wenzel, XI. 575.), IV. László 1273-ban, s III. András 1295-ben (Wenzel, XII. 565.) megerősített. Hogyan keletkezett ebből az oklevelek helytelen értelmezésével, erőszakoskodással, visszaélésekkel a százesztendős per, azt további kutatások nélkül nehéz kibogozni, de nem is tartozik ide. Annyi bizonyos, hogy az 1384-i ítélet nem látszik elegendőnek az 1244-i és az 1273-i oklevelek valódiságának megdöntésére, amint hogy — érdekes módon — István ifj. királynak 1268-i és III. Andrásnak 1295. máj. 5-i (Wenzel, XII. 565.) okleveleinek részletesebb vizsgálatába 1384-ben nem is bocsátkoztak, ezzel is igazolva az eljárásnak kevéssé alapos voltát. 1535. — megparancsolja Ebed fiainak, Kemennek és Chaknak, hogy Kelad fiait: Farkast és Keladot elfogván, a király elébe vigyék, vagy ha ez nem lehet, megölhetik, s e parancs végrehajtása esetén javuk előmozdítását igéri. — D. in Bylige, in f. s. Martini. Eredetije a M. Nemz. Múz. lvt. (Törzsanyag.) Wenzel, ÁUO. VIII. 265. Kubinyi, Magy. tört. eml. I. 73. Mindenesetre 1267 tájára tehető; de hogy éppen 1267-re, amint Karácsonyi (Hamis oki. 103.) véli, az a keltezés helye miatt kétes: az aranyosi tartózkodásnak megszakítása legfeljebb valamelyik oklevél keltezésének nem egységes voltával lenne magyarázható, amiről azonban — nem privilegialis oklevelek! — alig lehet szó. 1536. — oklevélbe foglalja a Hoholdus fia Hoholdus mester és a Jure (Gyüre)-ng. tagjai, u. m. Pál és testvére Péter, Ibur, Izsák, Stephk, Miklós, Jure, továbbá Budywoy fia Márton közt gyilkosságok miatt régóta húzódó viszálykodásban Chak bán zalai ispán közvetítésével létrejött egyezség feltételeit az egyezségben szereplő földfelosztásra, a Hahót- és a Gyüre-ng. tagjainak kölcsönös eskütételére és a Hoholdus által teljesítendő fizetségre és szenvedendő bebörtönzésre vonatkozó megállapításokkal ; ha az egyezség alapjául szolgáló földfelosztásra nézve a felek nem tudnának megegyezni, a király előtt fogják a pert folytatni. — D. in Oronos, IV. fer. prox. post f. s. Martini, a. D. 1267. Eredetije: MODL. 25,759. Fejér, CD. IV. 3. 403. Kivon. Kukuljevic, Reg. n« 939. 1537. (1267 körül.) nov. 11. Biliege. 1267. nov. 16. Aranyos.