Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)
mazó oklevelek közül egyebek közt István ifj. király 1268-i (MODL. 642. = Wenzel, VIII. 202.), a budai káptalan 1293-i (IV. Béla és III. András egy-egy oklevelét átíró) oklevele (MODL. 620. = Wenzel, X. 123.), Márton alországbíró 1295-i (MODL. 1359. = Wenzel, X. 196., benne III. András oklevele), és III. András 1300-i oklevele (MODL. 1488. = Fejér, VI. 2. 255.) eredetiben is megvan. Ellenben a Németi-nemzetség okleveleit csak Garai Miklós nádor 1384 -i nagy oklevele tartotta fenn részint teljes szövegükben, részint kivonatosan. (MODL. 269. sz.; részleteket közölt belőle Wenzel, XI. 568. 575. XII. 565, 567., hibákkal.) Ez az 1384-i ítéletlevél pedig, amely IV. Bélának 1244. szept. 29-i (lásd a 774. sz.) és IV. Lászlónak 1273-i (Wenzel, XII. 77.) okleveleit szószerint tartalmazza, számos oklevelet pedig kivonatban, a felperest, Miklós fia Jakabot az apácák ellenében elmarasztalta, mégpedig hamis oklevelek beterjesztése miatt, s IV. Bélának 1244-i és IV. Lászlónak 1273-i oklevelét hamisnak nyilvánította. Ez a nádori ítélet azonban, vagy legalább is annak erre a két oklevélre vonatkozó része tévesnek látszik. A nádori oklevél erről a két oklevélről a megejtett vizsgálat alapján azt mondja, hogy tam in dictaminibus quam in scripturis, sillabis et orthographis falsé malitioseque in membranis scripte et emanate fore . . . manifeste patuerint. (MODL. 269.) Á m a két oklevél szövege, amint azt a nádori oklevél fenntartotta, erre a megbélyegzésre semmi okot sem ad. Amint a 774. számnál említettük, IV. Béla címébe a Bulgarieque csak Wenzel kiadásában került, és szintén csak Wenzel hibájából van IV. László oklevelében Miklósnak és Jakabnak atyjaként feltüntetve Jakab (Wenzel, XII. 77.), ami egyéb adatokkal ellenkezik (olv. Karácsonyi, A magy. nemzets. II. 398.); Garai nádor átiratában e helyen Nicolaus et Jacobus filii comitis Amhrosii . . . van, ami helyes is. IV. Béla 1244-i oklevelének fogalmazata egészen kifogástalan; a határleírásban Pousa fiának, Nana comesnek szomszédként említése (Wenzel, XI. 332.) nyomós bizonyíték a valódiság mellett, (v. ö. Hazai oklvt. 10. Wenzel, XI. 436. Fejér, IV. 3. 315.), amit már 2—3 évtized múlva sem írhattak volna így. (Olv. Karácsonyi i. m. 144.) Csak az uraik, év téves az oklevélben (nono helyett octavo), ami azonban, mint annyi más esetben, valószínűleg az átírás hibája. IV. László oklevele ellen sem lehet egyebet felhozni, mint a méltóságok közt a Krassu helyett írt Wrassu-t, amit az átírás rontott. Ellenben a csehek elleni, 1273 eleji háború említése (olv. Pauler i. m. IF. 306.) s az egész fogalmazat a valódiság mellett szól. Az 1384-i oklevélvizsgálók sem lehettek egészen biztosak a dologban, mert — feltűnő módon — nemcsak nem szólnak a pecsétről, hanem egyéb okokkal iparkodnak támogatni a határozatot, így az apácák 37 évi birtokolásával is, ami — úgymond — döntő, si adhuc prescripte littere per sepedictum Jacobum actorem exhibite universaliter vere et iusto modo fuissent emanate. A Németiek tényleg hibásaknak látszanak abban, hogy 1295-ben Mihály, Apor országbíró notariusa számukra oklevelet állított ki Márton alországbíró nevében (Wenzel, X. 197.), ami jogilag véve hamisítás, bár az így keletkezett oklevél formailag nem volt hamis. Ennek megállapítása, amit Márton alországbíró idézett oklevele (eredetiben: MODL. 1359.) leleplezett, befolyásolta Garai M. nádort és oklevélvizsgáló társait 1384-ben s mondatta velük hamisnak IV. Béla és IV. László okleveleit. t
