Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

1257. 1257. 1257. 1257 körül. (1257 körül?) 1258. febr. 28. a fratribus sancti Augustini kifejezésbe talán csak a XVIII. századi átírás keverte. V. ö. az 1227-i (581. sz.) oklevél utóiratával: Fejér, CD. III. 2. 117. 1172. — (Olper fiának) Györgynek (Oblanch nevű) birtokát Erunsd földével [terram Erunsdl cseréli el, leírván ennek határait Miklós vasvári ispán levele alapján. — D. p. m. mag. Smaragdi prepos. Albensis, electi Coloc. au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1257. r. a. vicesimo tertio. Átírta V. István 1270. (A M. Nemz. Múzeum levéltárában. Törzsanyag.) Hazai okmánytár, I. 33. Wenzel, ÁUO. VII. 459. V. ö. az 1029 a. sz. 1173. — bizonyítja, hogy Dobrina és Vyzlov testvérek s nagybátyjuk Tamás, valamint Dobrina fia Mykov és Vyzlov fia Voyun, akik a nemes serviensek sorából a király engedélyével a garamszentbenedeki egyház jobbágyai közé álltak, visszaadták rokonaiknak: a garamszentbenedeki egyház Domonkos és Pousa, Bala fiai, Bwd fia György és Bwd testvére Mykus, valamint Egyed és Iwanch nevű jobbágyainak az ezektől vásárolt zelepcheni 2 ekeföldet, visszakövetelve IV. Béla királynak és a nyitrai káptalannak a vásárlásról szóló oklevelét. — Anno D. 1257. Tartalmilag átírta Szécsi Miklós országbíró 1355. okt. 13. (A gr. Forgáchcsalád ghymesi ágának a M. Nemz. Múzeum lvtban lelett levéltárában.) Kivonatban: Hazai okmánytár, VIII. 426. V. ö. az 1255. aug, 10-i, 1046. sz. oklevéllel. 1174. — a Szt. András-monostorának adja a visegrádi vámot a Dunán. Kivonatát adja Fejér, CD. IV. 2. 448. (a paulinusok okleveleinek másolataiból.) 1175. * — oklevelét jogaik és helyzetük igazolására Cuppan, Hada és László, kik a tatárjárás idején a zalamegyei karkai őrökhöz csatlakoztak, bemulatták Chak királyi tárnokmesternek 1257-ben, s a király őket serviensei sorába helyezte vissza. (Wenzel, ÁUO. VII. 465.) 1176. * — oklevelét, mellyel bizonyos földet adott gresenchei Olupnak és rokonának Jánosnak, említi a csázmai káptalan 1273-i oklevelében. (Smiciklas, Cod. dipl. VI. 59.) Olup mint gerzenchei birtokos szerepel már 1257-ben (u. o. V. 72.). Ezért az egyébként ismeretlen oklevelet némi valószínűséggel 1257 tájára tehetjük. 1176a. — az abaujvári várhoz tartozó Glup földet oly feltétellel adja Mátyás mester szepesi prépost testvérének [? fráter], Andronicusnak, hogy ez a király seregében két páncéllal (páncélossal) tartozik szolgálni, s a beiktatást végző Mihály zanai ispán levele alapján leírja Glup föld határait. — D. p. m. mag. Smaragdi electi eccl. Coloc. au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1258. Pridie Kai. Mártii, r. a. vicesimo tertio. Eredetije: MODL. 467. Wenzel, ÁUO. VII. 480. Andronicusra vonatkozólag olv. Karácsonyi, A magyar nemzetségek, II. 169-70. 1. 1177.