Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)
Eredetije (a Századok alább i. h. szerint) Német-Lipcse város Ivt. (Egyszerű másol. MODL. 542.) Fejér, CD. IV. 3. 9. (1260.) és 124. (1263.) Magyar Sión, 1865. 525. (az eredetiből.) Letopis, IX. 2. 62. (az eredetiből.) Kivon. Monum. Strigon. 1. 483. Századok, 1909. 860. Karácsonyi a Tört. Tár 1908. 29. 1. az oklevelet hamisnak mondja a hibás uralkodási év, a liptói ispán említése és a király címében írt „Bulgarie rex" miatt. Az utóbbi érv ugyan elesik, mert IV. Béla éppen 1263-ban valóban írta Bulgáriát királyi címében (olv. Klebelsberg-emlékkönyv 239. 1.) Azonban az eredetiben (illetőleg az eredetiről vett mindkét közlésben) hibásan írt uralkodási év, s legfőképpen a „comites de Lyptou" említése az oklevél valódisága ellen csakugyan alapos gyanút kelt. Az erre vonatkozó tanulmányok szerint ugyanis Liptó a XIII. században Turóccal együtt a zólyomi megyésispánsághoz tartozott, külön megyésispánja nem volt. Zólyomtól való elszakadása csak 1339 felé történt; külön liptói ispánról tehát csak ezóta lehet szó. (Olv. Botkatói a Századok 1871. 388. Majláthtól a Tört. Tár 1879. 290. és Mályusz Elemér, Turóc m. kialakulása, 151., 157., 178. Német-Lipcse privilégiumát „belső okokból" i. m. 112. 1. jegyz. Mályusz is hamisnak mondja.) Feltehetnők ugyan, hogy az oklevélnek ezt a kifejezését a liptói curialis comesre kell érteni, akit a liptóiak részére IV. László által adott 1279-i kiváltságlevél is egyszer röviden comesnek ír ( . . . sed quemcumque in comitem eis preficere voluerit . . . Wenzel, ÁUO. XII. 257. és az eredetiből: Századok, 1909. 881. 1.) Azonban míg egyrészt a „comes de Lyptou" kifejezést egy másik, oklevelünkkel rokon, s a legnagyobb valószínűség szerint hamis oklevélben, a hibbeiek 1265-i oklevelében is ott találjuk (Id. az 1449. számot), másrészt a lipcseiek 1263-i oklevele ellen egyéb, súlyos gyanuokaink is vannak. A Farkas alkancellár címéből hiányzó „electus"-t mellőzve, (ami 1263-ban eredeti oklevelekben is előfordul, ld. 1378. és 1379. sz.), felhozhatjuk a Reucha patakon engedélyezett halászatot, amit pedig IV. Béla az 1265-i liptói kiváltságlevélben is tilt, mert azt — nyilván a gyakori zólyomi tartózkodás céljaira — magának tartotta fenn. (Századok, 1909. 879. 1. Reuge-nek írva.) A rózsahegyiek ugyan 1340-ben I. Károlytól ezt a halászati jogot megkapták, (Fejér, VIII. 4. 376; évszámáról: Századok, 1909. 871.), de akkor már az uralkodónak erre nem is volt szüksége. És ez rátereli a figyelmet a rózsahegyieknek erre a kiváltságlevelére. I. Károly idézett oklevele a rózsahegyieknek a lipcsei hospesek kiváltságait adja, s az oklevél jórészben csakugyan egyezik a lipcsei kiváltságlevéllel. Itt is említve van a liptói comes, de ez, mint láttuk, 1340-ben már nem anachronismus. A rózsahegyi kiváltságlevél két, jelentős pontban kevesebbet tartalmaz, mint a lipcsei: nincs benne szó a szabad vásártartás jogáról, sem a korponai és banai egyházakéhoz hasonló dézsmakiváltságról. Ez a rózsahegyi kiváltságlevél valódi. (E mellett szól keltezési helye is, v. ö. Teleki-cs. okit. I. 65.) Mivel pedig azok az adatok, melyek a rózsahegyi oklevélben már korszerűek, a lipcsei oklevélben részben még anachronistikusak, úgy tűnik fel, hogy a lipcseiek éppen a rózsahegyi oklevél tanúsága szerint bírtak ugyan a felsorolt kiváltságoknak egy részével, de maga a IV. Béla-féle oklevél valószínűleg a rózsahegyi oklevél felhasználásával készült reconstructio, tényleg
