Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)
szepesi ispán által vezettette őket; leírja a határokat is a nyitrai káptalan oklevele szerint. — D. p. m. dil. et f. n. mag. Farcasii el. Albensis au. n. vicecanc. a. D. 1262. (a nap helye üres) r. a. vicesimo octavo. Eredetije: MODL. 528. Wenzel, ÁUO. VIII. 22. s töredékét Fejér, CD. IV. 3. 163. (1263. alatt.) 1304. 1262. f — Serefelnek a galgóci [Golgouch] várhoz tartozó Ozus, Rupov, Haradicha és Dumbou, valamint a nyitrai várhoz tartozó Zahurch és Ceteruch nevű földeket adja, melyek birtokába Mihály szepesi ispán vezette Serefelt; leírja a határokat is a nyitrai káptalan oklevele alapján. — D. p. m. mag. Farcasii au. n. vicecanc. electi eccl. Albensis dil. et f. n. a. D. 1262. Eredetije: MODL. 529. Átírta V. István király 1270. (MODL. 530.) Wenzel, ÁUO. VIII. 24. A megelőző számú s a jelen oklevél tartalmilag ellentmondanak egymásnak; mind a kettőben Zahurch és C(h)eteruch birtokok adományozásáról van szó, teljesen egyező határleírással. Csakhogy az 1304. sz. oklevélben e földeket a király Serefelnek és testvéreinek adja, az 1305. alattiban egyedü 1 Serefelnek, ezen felül is még más birtokokkal együtt. Serefel, illetőleg Zochud és testvérei többször kapnak együttes adományt: 1258-ban (1207. sz.), 1268-ban (Wenzel, AUO. XI. 572.), s most 1262-ben is. Még ugyanazon évben megváltoztatta volna a király előbbeni intézkedését Serefel javára? Vagy Serefel részére történt az adomány előbb, s ezt változtatta meg utóbb a király ? A két oklevél nem tud egymásról, ami elég feltűnő. Viszont Serefel adománylevelének megerősítése 1270-ben, V. István által, Serefel kérésére történik (Wenzel, XII. 26.) Ha mármost figyelembe vesszük azt, hogy a MODL. 528. sz. oklevél kifogástalan datum-sorával (melyben a nap helye — akkoriban gyakori módon — üres,) és ismert kéztől való írásával (a MODL. 33715. sz. oklevél írója írta,) valódinak bizonyul, míg a MODL. 529. sz. (uralkodási év nélkül kiállított) oklevél írása bizonytalan, (megfigyelendő pl. a g következetlen alakítása!); szövegében hibák vannak; gondosabban megfigyelve az írás itt-ott erőltetett vonásaival az utánzás jellegét mutatja: akkor — ámbár tárgyi szempontból talán inkább a másik oklevélnek a testvérek utódai érdekében történt hamisítására gondolhatnánk, — a második, tehát a jelen 1305. sz. oklevelet hamisítványnak fogjuk felismerni, amellyel Serefel 1270-ben testvérei ellenében jutott a kérdéses birtokokhoz. (Az 1305. sz. oklevélben még leginkább bizalomgerjesztő a kezdő B, mely az egykorú gyakorlatnak teljesen megfelel. Minthogy nem valószínű, hogy lesikált hártyával volna dolgunk, úgy látszik, hogy a B-t — igen ügyesen — más oklevél után rajzolták. Az 1304. sz. kezdő B-jének helye üresen van hagyva.) Az 1270-i átíró oklevél azonban valódi. 1305. 1262. — megengedi, hogy Pikud asszony, Péter leánya, Cozmach özvegye, aki a király előtt Albina nevű lányával jelent meg, Tamasy és Peterd nevű birtokait a pannonhalmi apátságnak adhassa. — D. p. m. mag. Farkasii electi Albensis eccl. au. n. vicecanc. dil. et fid. n. a. D. 1262. r. a. vicesimo octavo. Eredetije a pannonhalmi rendi levéltárban, (IV. J.)
