Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

— druzmothi András fiainak: Wysunguth és Andronicusnak kérésére átírja s megerősíti Miklós alországbírónak a vitás druzmothi másfél ekeföldet Jacapus fia Péter ellenében Wysunguthnak és Andronicusnak megítélő keltezetlen oklevelét, megerősítve őket a kérdéses föld birtokában. — Anno ab inc. D. 1260. IV. Id. Maii, regni a. vicesimo quinto. Fejér, CD. IV. 3. 19. (A Fejérvári-f. másolatgyüjteményből.) 1238. — Albert apát és konventje kérésére újra megerősíti a szepesi (savniki) cisztercita monostort a kolostor mellett fekvő, régebben néhai Kálmán királynak, IV. Béla testvérének beleegyezésével adományozott föld birtokában, amelyről szóló oklevelük elégett; Mátyás szepesi prépost oklevele után leírja a határokat is. — D. p. m mag. Pauli prep. Poson. au. n. vicecanc. a. D. 1260. XIX. Kai. Sept. r. a. vicesimo quinto. Átírta V. István király 1271. szept. 20. (MODL. 25,052.) Wagner, Analecta, I. 391. Katona, Hist. crit. VI. 319. Bárdosy, Supplementum, 221. Fejér, CD. IV. 3. 21. Fuxhoffer—Czinár, Monasteriol. II. 85. Kivonat: Csáky-oklvtár, I. 2. V. István átíró oklevele eredetinek látszani akaró formában, de jóval későbbi írással van írva, ami IV. Béla átírt oklevelét is gyanússá teszi, bár ennek szövege ellen nem igen lehet kifogást emelni. 1239. — Fauus apát kérésére átírja és megerősíti a pannonhalmi apátság részére szóló s Szt. László király oklevelét átíró, 1236. március 2-án kelt oklevelet. (Lásd ezt a 610. szám alatt.) — D. p. m. dil. et fid. n. mag. Pauli prepos. Poson. au. n. vicecanc. a. D. 1260. XVIII. Kai. Septembris, regni a. vicesimo quinto. Eredetije a pannonhalmi rendi levéltárban, XLI. E. Wenzel, ÁUO. XI. 470. Kivonat: Sztachovics, Registrum, XI. XIV. 1240. — hivatkozással a pápától és a püspöktől kapott levelekre értesíti O(tto) passaui püspököt arról, hogy a kúnok már megtértek, a köztük levő szerzeteseket szívesen látják; tudatja, hogy ő iparkodik megtartani a békét a cseh királlyal, de a cseh király a nála kezesül levő főurat [princeps] nem küldi vissza s emberei Warasd megyét pusztították; kéri tehát a püspököt, hogy a cseh királyt bírja rá a béke megtartására és elégtételadásra. — D. in Zolum, sabbatho post festum s. Egydii. Hormayr, Archiv, 1828. okt. Fejér, CD. IV. 3. 30. (1261.) és IV. 3. 338. (1266.) Densusianu, Documente, 295. (1261.) Smiciklas, Cod. dipl. V. 196. (1261.) Kivonatok: Fejér, CD. IV. 3. 56. Kukuljevic, Reg. n° 814. Hogy 1260-ban kelt, olv. Pauler, A magyar nemz. tört. II.

2 530. 1. 182. jegyz. 1241. — megparancsolja a szepesi káptalannak, hogy küldje ki emberét a gyrgowi Jordanus ispán fiai: Arnoldus, János és Helyas által adományul kért, s a Dunajec [Donays] és Poprád közt fekvő erdőrésznek István ispán szepesi várnaggyal mint királyi kiküldöttel való elhatárolása s Jordanus fiainak birtokbaiktatása végett, s az elintézésről tegyen jelentést. — D. anno D. 1260. IV. Non. Octobris. Átírta a szepesi káptalan 1260. nov. 3. — IV. Béla király 1260. dec. 7. (A Görgey-családnak a M. Nemz. Múzeumban letett levéltárában.) Hazai okmánytár, VI. 103. Kivonat: Századok, 1872. 218. 1242. 1260. máj. 12. 1260. aug. 14. 1260. aug. 15. (1260.) szept. 3. Zólyom. 1260. okt. 4.