Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

Az évszámot Karácsonyi (Hamis oki. 56.) 1258-ra javítja, Fejérpataky, A kir. kanc. 106. l.-ra utalva, illetőleg — hozzám intézett nb. soraiban — az 1258. december 25.—31. közé tételnek lehelőségét veti fel, ami a december 25-i évkezdet szerint már 1259. Ennek ugyan ellentmond Fülöpnek 1258-ban alkancellárként való emlegetése. (Fejérpataky i. m. 107.) Ha azonban tudjuk, hogy Fülöpöt csak a fehérvári káptalan oklevelei említik alkancellárként (eredetiek: Smiciklas, V. 95. Pannonh. rendtört. II. 305. Wenzel, II. 305.), IV. Bélának azonban egyetlen oklevele sem kelt az ő kezéből, viszont Smaragdus ugyanakkor számos királyi oklevélben szerepel, akkor olyasmi tűnik ki, hogy Fülöp nem volt IV. Bélának tényleges alkancellárja, csak a vál. prépostsággal emelt ez állásra igényt. Smaragdus azonban ezt, sőt — ügy látszik — a vál. prépostságot sem ismerte el. E szerint Smaragdus az év végén is alkancellár volt. Nehezebb az oklevél tárgyi elbírálása. Keresztúri (i. m. I. 46.) Nagyváradra értelmezte az oklevelet, s így Perger is (i. h.). Fejér azonban a IV. 2. 493. 1. jegyz. ezt tévesnek mondva Pécsváradra érti, amit az újabb irodalom is elfogad. Ámde a Beatus ekkori pécsváradi apátságát mutató adatok vagy kétesek, vagy hamis oklevélből valók. (Fejér, IV. 3. 188. = Wenzel, VIII. 87. olv. Karácsonyi i. m. 22. 1. A többi adatot ld. a Pannonh. rendtört. XII. B. 18. 1.) Az oklevélben előforduló Olaszfalvának és Váraljának a baranyamegyei Olaszival és Váraljával való azonosítása is nehézségekkel jár. (V. ö. Csánki, II. 512. 534.) Csak az előttem ismeretlen eredeti oklevél alapján lehetne a kérdésben biztosan állást foglalni. E nélkül, a mondottak alapján, az oklevelet nem tartom teljesen megbízhatónak. 1205. 1258. 1258. 1258. — jóváhagyja azt az adományt, melyet szolgagyőri Cynardus (!) ispánnak, Smaragdus alkancellárnak és testvérüknek Gyletusnak ősei [? praedecessores] a zsámboki [Samboch] Szent János-monostora részére tettek. A zavaros kivonatot közölte Fejér, CD. IV. 2. 482. a paulinusok okleveleinek másolataiból. Azonban azt sem lehet megállapítani, hogy külön oklevélről van-e szó, vagy csak a megerősítésnek valahol említéséről. (V. ö. Századok, 1893. 217. sk.) 1206. — (a Nemes grófok őseinek) adja az erdélyi Szék földet. Kivonatát közölte Fejér, CD. VII. 5. 323. (1253., a rubrumban 1258. alatt.) Lásd helyesen 1252. aug. 20-i belettel a 977. szám alatt. — a Cunta fiai: Zochud ispán, Serefeel és testvéreik által bírt Buguna földet, melyet Cunta Zelechen faluból való Hemyruh fiaitól: Kozmától és Pétertől vásárolt volt, de az erről szóló királyi oklevél elveszett, a nyitrai káptalan által megvizsgáltatván, annak határait a békés birtoklást is igazoló jelentés alapján leírja, amint e föld ügyében nekik az örökadományok visszaszedésekor is oklevelet adott. — D. anno D. 1258. Eredetije: MODL. 2207. Wenzel, ÁUO. VII. 488. 1207. * — írásbeli parancsát, hogy a győri káptalan küldje ki emberét Favus pannonhalmi apáttal s Gug ispán fiával János ispánnal, mint a király pristaldusával, úgy-