Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

(1267—70.) Kubinyi, Magyar tört. emlékek, I. 72. Wenzel, ÁUO. X. 461. Dátum pro memória s Kubinyi szerint királyi oklevél, ami azonban nem tűnik ki világosan a szövegből. 1672. * — oklevelét, amellyel Péter mester, Henrik bán notariusa igazolta, hogy a Temerd falusi vasvári népek által igényelt 2 ekeföldet IV. Béla király adta neki, említi V. István király 1270. (Wenzel, ÁUO. VIII. 302.) 1673. (1268-70.) * — megerősítette Mária királyné (1268-iki) oklevelét, mellyel Kezű nyitramegyei földet wecchai Bertalan ispánnak adta. Említve Miklós nádor 1347. május 20-i oklevelében. (A Pécz-nemzetség Apponyi ágának oki. I. 150.) 1674. jan. 2—7. Segesd. aug. 12. Ványa. — megparancsolja a bakonyi [de Bokon] ispánnak, hogy a veszprémvölgyi apácáknak engedje meg, hogy épületfát vihessenek a Bakonyerdőből, minthogy erre királyi engedélyt nyertek; ezért szigorúan tiltja a comes curialist és az erdőőröket az apácák szekereinek feltartóztatásától. — D. in Segusdyno, in Dominica prox. post octavas Nativitatis Domini. Átírta N. Lajos király 1373. aug. 2. (MODL. 5983.) Fejér, CD. VII. 1. 362. és IX. 4. 497. Kivonat: Tagányi, Erdész, oklvt. 1.8. Nagy Lajos király már 1367. nov. 1. is hivatkozik IV. Béla királynak erre az oklevelére: Fejér, CD. IX. 4. 44. , 1675. — megparancsolja a saagi prépostnak és konventjének, hogy küldje ki emberét Bors fia Zadus királyi megbízottal Markeb fiának Péternek, Albeusnak, zemeredi Mikounak s szolgáinak Pénteknek és Mártonnak, továbbá huruathi Péternek, hunthyi Bolezlausnak és Péternek s Dezsőnek, Hunth fiainak, kik az első terminusra nem jelentek meg, a király elé idézése végett. — D. in Wania, tertio die post festum s. Laurentii. Eredetije a gr. Forgách-cs. levéltárában. (M. Nemzeti Múzeum lvt.) Fejér, CD. IV. 3. 546. A mandatum formája IV. Béla uralkodásának második felére mutat. 1676. — a waghi székelyeknek [Siculi de Wagh], akik a király erről szóló oklevelének megállapítása szerint eddig a király seregébe 100 fegyverest tartoztak állítani, hű szolgálatukért azt a kiváltságot adja, hogy a királyi serviensek módjára személyesen vegyenek részt a király seregében. A Sambucus-féle 1581-i Bonfini-kiadás függelékében, s innen: Pray, Dissert. in ann. 123. Fejér, CD. IV. 3. 547. Jerney, Keleti utazás, I. 255. Székely oklevéltár, I. 14. Az oklevél záró része a Sambucus-féle kiadásban hiányzik. 1677. — megállapítja a Selmecbányái bányászoknak és a magyarországi többi bányászoknak szabadságait, főleg igazságszolgáltatás tekintetében. Németre fordított részlete a selmeci városi és bányajogkönyvben. (XIV. századi codex Selmecbánya város lvtban.)