Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

1268. — a bold. Szűz keedheli cisztercirendű egyházának kegyuraságát Lőrinc főasztalaug. nokra és soproni ispánra ruházza, az ottani szerzetesek privilégiumának épségben elején, hagyása mellett. — D. p. (m.) mag. Demetrii, electi Alb. eccl. au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1268. V. Non. Augusti, r. a. tricesimo tertio. Eredetije: MODL. 645. Átírta I. Károly király 1324. május 20. (MODL. 646.) Fejér, CD. IV. 3. 436. Kivonat: Szentpétery, A borsmonostori apátság Árpádk. oki. 123. 1. Nem dönthető el, hogy a hibásan írt napi kelet minek felel meg. 1576. 1268. — jóváhagyja Komárom [Camarun] várának s tartozékainak, amely Henel fiairól, a zsidó Wluen, Nekkul és Oltmanusról ezeknek a királynétól bérelt harmincadért való s 800 márka ezüstöt tevő tartozásuk és a büntetésösszeg fejében szállott a királynéra a thothai malommal együtt, a királyné által Walterus ispánnak ugyancsak 800 márka ezüstért történt eladását; leírja a várhoz tartozó földek s falvak határait a beiktatást végző Oliverius királynői tárnokmester és Nena mester, az esztergomi káptalan kiküldöttje jelentése szerint; ezenkívül a maga részéről Walterus ispánnak adományozta Camarun falut, a beiktatást ugyancsak Oliverius királynői tárnokmesterrel végeztetvén, s minderről aranypecsétes oklevelet ad. —a) D. p. m. ven. patr. Philippi, s. Strigon. eccl. archiep. au. n. canc. d. et f. n. a. ab inc. D. 1268. Méltóságok : Fülöp kanc. esztergomi, István kalocsai érsek, Lampert egri, Pál veszprémi, Fülöp váci, Farkas győri, Jób pécsi, Vince nyitrai, Gallus erdélyi, Bereck csanádi, Timót zágrábi, Lodomér váradi, Pousa boszniai, János szerémi püspök, Lőrinc nádor somogyi ispán, Henrik sziavon bán, István pozsonyi ispán a királyné udvarbírája, Erney vasvári ispán királyi udvarbíró, Chak bán zalai ispán, Lőrinc soproni ispán királyi főasztalnokmester, Herrandus mosonyi ispán, Móric mester baranyai ispán királyi tárnokmester, b) Az oklevélnek van (átiratban) egy másik példánya is, amely a kettős pecsét alatt kelt, ilyen zárórésszel: D. p. m. mag. Demetrii, Alb. eccl. electi, au. n. vicecanc. d. et f. n. a. D. 1268. r. a. tricesimo tertio. Átiratai: a) a budai káptalan 1347. (az esztergomi érs. világi lvt. Lad. 0. 26. bis) és b) II. Ulászló 1504. (U. o. Q. 25.) a) Fejér, CD. IV. 3. 443. és 457. s a határleírás töredéke: VII. 3. 31. és 145. Monum. Strigon. I. 550. Magyar zsidó oklevéltár, I. 35. Kivonat: Teutsch— Fimhaber, Urkb. I. LIX. Töredék: (Szepesi Jakab o. b. 1376-i okleveléből) Wenzel, ÁUO. XI. 573. b) Csak a zárórész: Monum. Strigon. I. 560. 1. jegyz. Bizonyára erre az oklevélre értendő Mária királyné 1383-i hivatkozása Nándor föld határait illetőleg. (Fejér, CD. X. 1. 82.) Az oklevél látszólag ellentétben van az 1265-i (1439. sz.) oklevéllel, amely szerint Komárom vára Henel fiairól „ex administratione camere fisco regio" tartozásukért a királyra szállott, s a király adta azt Walter kamaraispánnak, míg az 1268-i oklevél szerint a királyné vette azt el tőlük a királynétól bérelt harmincadból eredő tartozásukért, s ő adta eí Walter ispánnak. (Egyik oklevél sem maradt meg eredetiben; az 1268-it már a XIV. században átírták, II. Ulászló pedig az 1265-it és az 1268-it is átírta és megerősítette 1504-ben.) Ez az ellentmondás a komáromi vár nagyon változatos sorsának ismerete mellett (olv. Csánki, M. o. tört. földr. III. 487.) gyanússá teheti az okleveleket. Azonban