Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

nostrae donationis cumulus angustiis coercletur, cum beneficia principum ab ipsorum procedentia maiestate plenissimo favore debeant dilatari, annuimus, ut ipsam terram donandi, commutandi vei vendendi inter vivos et testandi de ipsa in extremis cuicunque voluerint, liberam et securam habeant facultatem. In cuius rei memóriám et perpetuam firmitatem Iitteras nostras praesentes concessimus duplicis sigilli nostri munimine roborando. Dátum anno Domini millesimo ducentesimo sexagesimo septimo, regni autem nostri anno tricesimo primo. Ez a szöveg — mutandis mutatis — legnagyobb részében szó szerint egyező az István kamaramesternek szóló, 1268-i oklevél szövegével (Hazai okmt. VII. 107.), mely utóbbi oklevél eredetiben van meg. Viszont Béla hg.-nek ezt az 1267-i adományt megerősítő 1268-i oklevele, amelyet szintén Wngnad Kristóf 1582-i átirata tartott fenn, (MODL. 36,105.; Smiciklas, V. 483. csak kivonatát közölte Kukuljevié után,) szintén csaknem szószerint egyező a kemluki adomány megerősítésével. (Ezt az eredetiből közölte Smiciklas, V. 478.) A Béla hg. okleveleinek egyezése, ugyanazon Tamás mester részére, eléggé érthető. De kevésbbé mondhatjuk ezt a IV. Béla 1267-i oklevelének egy későbbi, egészen más személynek szóló oklevéllel való egyezéséről. Legfeljebb azt mondhatnók, hogy Tamás mester mint királyi nótárius speciális a saját részére szóló oklevelet használta fel (vagy engedte át) 1268-ban egy idegen oklevél megszerkesztéséhez. Ezzel szemben az oklevélnek először 1431-ben peres alkalommal felbukkanása (Wenzel, VIII. 171.), s az egyébként ismeretlen János, varasdi ispánnak, Béla hg. tárnokmesterének emlegetése az oklevél iránt gyanút kelt. Mivel azonban nem igen érthető, hogyan jutottak volna a XV. században az 1268-i oklevélhez, hogy azt mintául vegyék, a fentebbiek alapján meg kell elégednünk az oklevél gyanús voltának megállapításával. 1543. * — 1267-i oklevelében (lásd az 1545. számot) hivatkozik Erney bán nyitrai ispánhoz írásban intézett parancsára, hogy Erney bán menjen a Kunch nagyszombati villicus által adományul kért nyitrai Kupusd várföldre s azt vizsgálja meg. (A Pécznemzetség Apponyi-ágának oki. I. 7.) 1544. — Kunch nagyszombati [de Tyrna] villicusnak és Konrád nevű s többi testvéreinek adja a nyitrai várnak Kupusd nevű lakatlan földét az assignálást végző Erney bán nyitrai ispán oklevele alapján leírt határok közt. — D. p. m. mag. Farcasii, prepos. Albensis, au. n. vicecanc. a. D. 1267. r. a. tricesimo primo. (!) Átírta V. István király 1270. (A gr. Apponyi-cs. levéltárában.) — IV. László király 1278. (U. o.) A Pécz-nemz. Apponyi ágának oklevelei, I. 7. Erne bán nyitrai ispánsága az év első felére mutat. 1545. — az Esztergomnál összegyűlt nemesek, illetőleg királyi serviensek kérésére a Dubruzlou fiától Dubruzloutól elvett s Belus fiának Belusnak adott birtokokat Dubruzlou testvéreinek, Joanca és Mikónak visszaadja. — D. p. m. mag. Farcasii prepos. Albensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1267. r. a. tricesimo secundo. 1267. 1267.