Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

favorabiliter aperire, ut exemplo eorum alii invitentur ad fidelitatis fervorem, discant suo naturali domino ferventius adherere, eundem Andreám et fratres suos pretaxatos a iobagionatu castri nostri Nitriensis ex certa scientia et mera liberalitate eximentes cum terra eorum hereditaria . . . inferiori Jechy vocata hactenus pacifice possidenda (?) transtulimus in numerum, cetum et consortium regalium servientium, ita pure et simpliciter, quod tam ipsi quam eorum filii ac illorum in posterum successores sine reprehensione prioris status eorumdem illa semper et eadem gaudeant et fruantur libertatis prerogativa, qua meri(!) et naturales regni nostri nobiles gratulantur. Ut igitur huius nostre translationis series salva semper et inconcussa perseveret, nec possit curriculo temporis per quempiam in irritum revocari, ad instantiam et petitionem memoratorum Andree et fratrum suorum presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus magistri Smaragdi electi Collocensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno Domini M° CC° quinquagesimo VIII

0, XII. Kalendas Julii, regni autem nostri anno XX

0 111°. 1183. 1258. júl. 4. (1258.) júl. 4. Pettau mellett a táborban. — jóváhagyja a Maladyn fia György, Bogdán, Pozobuch, a Farkas által képviselt Wlkyna és Zeztup fia György dubicai [Dobicha] várjobbágyok és másfelől Hytynk között Coztanicha földre vonatkozólag a zágrábi káptalan jelentése szerint olyanképen létrejött egyezséget, hogy Hytynk Coztanicha egy részét a királyi oklevélben leírt határok között a dubicai várnak engedte át. — D. p. m. mag. Smaragdi Albensis prepos. au. n. vicecanc. electi Coloc. dil. et f. n. a. D. 1258. IV. Non. Julii, r. a. vicesimo tertio. Átírta V. István 1272. jún. 8. (MODL. 783.) Wenzel, ÁUO. VII. 483. Alsószlavon okmt. 5. Smiciklas, Cod. dipl. V. 98. Kivonat: Kukuljevié, Reg. n° 756. 1184. — bizonyítja, hogy a pannonhalmi (szentmártoni) és a somogyvári apátok között olyan megegyezés jött létre, hogy a pannonhalmi apátnak Fayz faluban öt jobbágymansiója legyen, a föld tulajdonjoga azonban a somogyvári monostoré; az Öt mansio, melyeknek száma nem szaporítható, a pannonhalmi apátnak szolgál, a somogyvári apátnak felettük semmi joghatósága nincs, viszont a pannonhalmi apát a földből másoknak bérbe nem adhat. — D. in castris circa Petouiam in translatione s. Martini. Eredetije a pannonhalmi r. lvt. (Capsa VIII. E.) Wenzel, ÁUO. VII. 381. Az oklevél keltét Wenzel 1245—58 közé, a Pannonh. rendtört. (II. 168.) pedig 1250-re teszi, hivatkozással Huber-Baróti, Ausztria tört. I. 424. és 429. l.-ra. Huber Pettau megszállását csakugyan 1250-re teszi, az 1250-i nyári hadjára'ra értelmezve Hermann altaichi apát értesítését Pettau elfoglalásáról. (I. h. és MIöG. IV. köt. 48. és 50.1.) Ámde a salzburgi annalesben az 1258. évnél van szó Pettaunak a magyar király által való megszállásáról, (Pez, Script. rer. Austr. 1. 366: „Dominus Ulricus archiepiscopus . . . regem Ungariae, qui cum maximo exercitu marchiam intraverat et Petoviensem civitatem obsedit, . . sub quadam