Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

(1267 körül.) (1267. előtt.) (1267. febr. előtt.) 1267. febr. 9. Füzitő. 1267. febr. 23. 1267. márc. 10. Az évszámot Kubinyi (i. m. Pótlék, 12. 1.) és Karácsonyi, (Hamis oki. 102. 1.) 1267-re teszik; azonban az 1267-i ítéletkor már Erne a vasvári ispán (1532. sz.); ezért az oklevél a per korábbi fázisára vonatkozik. 1514a. — Ponith ispánt Ebed fiai és oundi Gergely elleni perében meg nem jelenése miatt bírsággal sújtja. — D. . . . octavis Pentecostes. Eredetije a M. Nemzeti Múzeum levéltárában. (Törzsanyag.) Wenzel, ÁUO. X. 464. Kubinyi, Magyar tört. eml. I. 61. (1269.) A „damus pro memória" oklevélnek csak fele van meg, de megállapítható, hogy királyi kiadvány. Keltére vonatkozólag olv. Kubinyi i. m. Pótlék, 12. 1. Karácsonyi, Hamis oki. 103. 1515. *— aranypecsétes oklevelét arról, hogy Péter, honti ispán és testvérei Arwa, liptómegyei Werbuce, turócmegyei Turbuztou, Bene, Muthnaturch és Turnouk nevű birtokaikért cserében kapták a királytól a trencsénmegyei Toplucha, Warna és Sylna nevű földeket, említi IV. Béla király 1267-i oklevelében. (Wenzel, ÁUO. III. 156. 1516. *—• (?pie memoriel) oklevelét arról, hogy a Beche-gregor-nemzetségből való Boch ispán nejének a király engedélyt adott, hogy baranyamegyei Peturd nevű földét a szekszárdi monostornak adományozhassa, említi a Peturd föld elhatárolására nézve adott mandatummal együtt a pécsváradi konvent 1267 februárjában kelt oklevelében. (Wenzel, ÁUO. III. 172. 173.) A „pie memorie" dacára sem igen gondolhatunk másra, mint IV. Béla királyra, (v. ö. Karácsonyi, A magyar nemzets. I. 222.) 1517. — lányának, Margitnak kérésére a szigeti apácazárda seu fundum] Miklósnak, a zárda officialisának adja. — Purif. b. Virginis a. D. 1267. Átírta IV. László király 1277. május 30. (MODL. 617.) Wenzel, ÁUO. VIII. 168. mellett levő telket [aream D. in Fyzegteu, in octavis 1518. — a Grech hegyen épült új várbeli polgároknak Icives seu hospites] azon panaszára, hogy a különböző vámok és harmincadok miatt árúikkal nem boldogulhatnak, a királyné és a főurak beleegyezésével megengedi, hogy az ország határain belül sem vízen, sem szárazon semminemű vámot vagy harmincadot ne fizessenek, és ennek megtartását egyéb kiváltságaikkal együtt igéri. — D. p. m. Farcasii prepos. Alb. eccl. au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1267. VII. Kai. Mártii, r. a. tricesimo secundo. Átírta 1) a zágrábi káptalan 1329. nov. 7. (Zágráb város lvt.), 2) a székesfehérvári káptalan 1329. nov. 13. (U. o.) Fejér, CD. IV. 3. 396. Tkalcic, Civit. Zagrab. I. 44. Kukuljevic, Jura, I. 78. Smiciklas, Cod. dipl. V. 423. Kivonat: Kukuljevié, Reg. no 928. 1519. — tudatva a pozsonyi, nyitrai, győri, komáromi, zalai, veszprémi, tolnai, somogyi ispánokkal s minden más bíróval s helyetteseikkel, hogy Szt. István királynak II. András által megerősített s Bonifác pannonhalmi apát által bemutatott okleveléből