Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

inc hogy e mansiók az egyháztól semmikép el nem idegeníthetők. — D. Bude, a. d. 1239. II. Non. Mart. r. a. quarto. Eredetije az esztergomi káptalan magánlevéltárában. (Lad. 27. fasc. l.n° 2.) Átírta: 1. a budai kápt. 1292. ápr. 12. (u. o. n° 5.) 2. Pál országbíró 1292. júl. 21. (u. o. n° 6.) — III. András király 1293. febr. 1. (u. o. n° 7.) 3. Zsigmond király 1418. (u. o. n° 9.) Magyar Sión, II. 437. Codex Strigon. II. 47. Az esztergomi főkápt.birt. okmt. 20. Wenzel, ÁUO. VII. 66. Monum. Strigon. I. 327. Facsimile-részlet u. o. II. táb. Olvasd az 1237. nov. 19-i oklevélhez írt megjegyzést a 627. sz. a. 654. — átírja Miklós ispán alországbíró ítéletlevelét Altolutolya föld ügyében. Lásd 1241. évszámmal a 705. szám alait. — Sala birtokot és a régente Vag nevű 40 ekealja földet a pozsonyi jobbágyok és civilisek, ú. m. Chukar és társai ellenében, hivatkozással a II. András király által kijelölt és a felek által választott bírák régebbi ítéletére, Jula ispán udvarbíró, Máté főasztalnok, Dénes főlovászmester, István mester titeli prépost kancellár, Benedek budai prépost alkancellár, Sebus ispán és más főurakkal tartott tanácskozás alapján Wros apátnak, illetőleg a pannonhalmi egyháznak ítéli a (Gertrúd) királyné és Berthold volt kalocsai érsek oklevelében megállapított határok között, a nevezett jobbágyokat pedig az apát és a szerzetesek kérésére felmenti a rágalmazás miatt őket sújtó büntetés alól — D. Bude, a. D. 1239. XIII. Kai. Apr. r. a. quarto. Eredetije a pannonhalmi r. levéltárban. (41. G.) Másolata a pannonhalmi Liber ruber 51. 1. Wenzel, ÁUO. II. 92. Pannonhalmi rendtört. I. 764. Kivonatok: Sztachovits, Registr. XIV. Monum. Strigon. I. 328. Wenzel i. h. az oklevelet eltérő szöveggel közli. Az eltérés nyilván IV. Béla király oklevelének Dénes nádor hasonló tárgyú és szövegében a királyi oklevéllel nagyrészt egyező oklevelével (Pannonh. rendtört. I. 763.) való összezavarásából származott. 655. — Chertu-t, ki a királynak még hercegsége idején Németországban számkivetésben létekor tett hű szolgálatokat, rokonaival: Chertu, János, Iván, Pet, András, Tumpa és Sugou-val Iwanfaluból, s Tekeu, Iwanus, Ondus, Ruoz, Kvles, Bechey, Nege, Mátyás és Rohcha-val Holmfaluból, kiveszi a szekszárdi apátság lovas praecoinak sorából s az apátság szabad jobbágyai közé sorozza az apátság által nekik a leírt határok közt átengedett földdel, az apátság szolgálatába pedig cserében 16 megnevezett fehérvári várszolgacsaládot rendel; egyszersmind megállapítja Chertunek és rokonainak mindennemű adószedés alól való mentességét s azon kötelességüket, hogy a királyi seregben páncélosán megjelenni, valamint az apát kívánságára követségbe menni tartoznak. — D. p. m. mag. Benedicti prep. Budensis, au. n. vicecanc. a. D. 1239. XIII. Kai. Maii, r. a. quarto. Eredetije a Hazai okmt. szerint a szombathelyi praemontrei főgimnázium birtokában volt; 1916-ban azonban már ott nem volt fellelhető. Hazai okmt. IV. 22. Wenzel, ÁUO. VII. 67. 656. 1239. márc. 6. Buda. 1239. márc. 20. Buda. 1239. ápr. 19.