Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Zemeldene földet István fia Simon comes 1269-ben vásárolta Pud comestől. (Wenzel, ÁUO. VIII. 241. sk.) Zemelnye birtokért Simon fiának, Demeternek IV. László idejében perlekednie kellett. (V. ö. Karácsonyi, Magyar nemzets. III. 82.) Külön birtok-rész adományozásáról van-e szó az 1250-i oklevélben, vagy hamisítvánnyal van-e dolgunk, a kivonatból nem állapítható meg. 940. 1250. (1250?) — Pyuknak és négy fiának ad 57

2 ekeföldet, mely korábban Othmáré volt. Tartalmilag Szécsi M. orsz. b. 1381-i oklevelében. Említi Mályusz E., Túrócmegye kialakulása, 89. 1. 940a. (1242-50?) * — Marinus de Biasio Cernota nevű (traüi) hívének adja a Prapratniza nevű királyi földet, főkép a tatár támadás után tett, s más, a királynak, királynénak és István hercegnek teljesített szolgálataiért. Olasz kivonata Luciusnál, Mem. di Trav, s utana Fejér, CD. VII. 4. 94. 1. jegyz. (1250.) és Smiciklas, Cod. dipl. IV. 177, (1242.) Lucius szövege az idézett helyen nem egészen világos. A Marinusnak tett adományról szólva említi az ő követségét, ami az 1243. ápr. 16-i oklevéllel függ össze (737. szám), s így Lucius kifejezése: l'anno precedente 1242-re érthető. Smiciklas (i. h.) így is értelmezi. Ámde Marinus a tatár támadás után tett, és más, a királynak, királynénak és a királyfinak teljesített szolgálatokért aligha kapott jutalmat már 1242-ben. Ez inkább később történhetett. Ezért, mivel Lucius pár sorral feljebb a templomépítésnek 1251-i befejezéséről beszél, Fejérrel együtt inkább erre értem a l'anno precedente-t, mely esetben az adománynak (s az erről adott oklevélnek) kelte 1250. (Figyelembe veendő azonban az is, hogy Marinus Blasius 1243-ban traui iudexként szerepel: Smiciklas, IV. 197. 198.) ___ 941. — a zágrábi domonkos-rendű Szt. Miklós-konventnek ad bizonyos Blizna nevű birtokot Warheg hegyekkel Medwe vár kerületében. Az adományt említi a zágrábi káptalan 1315. máj. 21. (Tkalcic, Civit. Zagr. I. 89.) Az erről szólt oklevelet, illetőleg az adománytételt Tkalcié (i. m. 19.) és utána Smiciklas (Cod. dipl. IV. 180.) 1242—50. közé teszi. 941a. 1251. jan. 5. t — megparancsolja Lőrinc mester erdélyi vajdának és walkoi ispánnak, hogy a székelyek földjének határain levő s a tatárdúláskor megrongálódott zenthlelewkhi várat állítsa helyre és őrizetét a várnagyoknak szigorú kötelességévé tegye. — D. a. D. 1251. IX. Id. Jan. r. a. quintodecimo. Teutsch-Firnhaber szerint az eredeti, Zimmermann-Werner szerint (Urkundenbuch, I. 78. 1. jegyz.) V. István király 1271-i átirata a kolozsmonostori konvent levéltárában. Azonban ez a Székely oklevéltár I. 9. 1. szerint tévedésen alapszik, mert ilyen átíró oklevél nincs. Arpadia, I. 71. Schuller, Archív, I. 64. Fejér, CD. VII. 3. 33. és kivonatban VII. 4. 104. Teutsch-Firnhaber, Urkundenbuch, I. 69. Densusianu, Documente, 248. Székely oklevéltár, I. 8. Zimmermann-Werner, Urkb. I. 77. (töredék.) Hamis, olv. Karácsonyi, Hamis oki. 18. Erdélyi Múzeum, XVIII. 226. és Századok, 1893. 54. 1. 942.