Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

levél elégett, valamint megerősíti a vám 7* részét illető saját adományát is. — D. p. m. mag. Chatapani, Agr. episc., domini regis canc. Anno inc. D. 1198. — Méltóságok : Jób esztergomi, Saul kalocsai érsek, Kalán pécsi, Ugrin győri, Bolezlaus váci, Adorján erdélyi püspök, Mogh nádor, Turoy fia Péter udvarispán, Micha bihari, Dénes újvári, Beneduc nyitrai ispán. Eredetije az esztergomi főkápt. magánlvt. (Lad. 24. fasc. 1. n° 2.) Átírta IV. László 1288. ápr. 18. (U. o.) Schmitth, Agr. ep. I. 104. Katona, Hist. crit. IV. 506. Fejér, CD. II. 325. és tartalm. IX. 3. 473. Az eszterg. főkápt. birt. okmt. 8. Monum. Strigon. I. 156—7. (Facsimile-részlet u. o. I. tab.) Reg. Magyar Sión, II. 125. és Cod. Strigon. II. 10. Feltűnik, hogy az oklevél III. Béla király okleveléről azt állítja, hogy ez elégett, holott az 1188.-1 oklevelet eredetiben bírjuk. Ezért Erdélyi L. (A 12 legkrit. kérdés, 162. 1.) Imre király oklevelét hamisnak mondja. Ámde az oklevél eredetije a hitelességnek minden külső jelével bír, s ezért nem tekinthetjük hamisnak. Ellenben az 1188,-i oklevél hamisítvány (l. a 148. számot), tehát a valódi oklevél csakugyan elégett, mint az 1198,-i is állítja. 175. 1198. — megerősíti a váradi egyházat a bihari [Bychor] várnak kewresi (Körös-folyói) vámja birtokában, melyet az egyháznak még alapításakor Szt. László király adományozott, s a maga részéről is tesz (ismeretlen tárgyú) adományt az egyház részére. — D. p. m. mag. Catapani, Agr. episc. au. reg. canceil. Anno d. inc. 1198. Fejér, CD. VII. 5. 149. (Csonkán.) Századunk, 1839. 31. 1. („Erdélyországból.") Hazai okmt. VII. 2. (Csonkán.) 176. 1198. — rendeli, hogy az esztergomi érsek minden királyi jövedelemből tizedet kapjon, amint — úgymond — ezt már Szt. István és Szt. László királyok elrendelték, valamint övé legyen a szepesi és pozsonyi vámok tizede is; neki adja továbbá az esztergomi várban lévő, még be nem fejezett királyi házat azzal, hogy szükség esetén az érsek a királyt ott befogadni tartozik. — D. p. m. domini Kaptapani (!) episc. Agr., au. nostre canc. Anno ab inc. D. 1198. Eredetije az esztergomi érsekség vil. Ivt. Lad. J. fasc. 1. n° 1. Átírta I. Mátyás király 1465. feb. 16. — II. Ulászló 1498. (U. o. 17. A.) Schmitth, Ep. Agr. I. 106. Pray, Spec. hier. I. 127. (töredék). Wagner, Analecta I. 24. Katona, Hist. crit. IV. 504. Batthyányi, Leges eccl. II. 288. Fejér, CD. II. 324. Teleki, Hunyadiak kora, XI. 106. Monum. Strigon. I. 156. Török, Magyarorsz. prímása, II. 12. Kivon. Cod. Strigon. I. 14. és Magyar Sión I. 134. 177. 1198. — megerősíti a zágrábi egyháznak az előző királyoktól nyert privilégiumait és immunitásait, s biztosítja a csázmai népektől járó jövedelmeket. Kivonatát s töredékét közölte Farlati, 111. sacr. V. 356. és utána Fejér, CD. II. 343. V. ö. az 1199.-i (184. sz.) oklevéllel. A Farlatinál közölt töredék nem egyező az 1199.-inek arengájával. 178. t — szepesi [Czypisj Gola fiát, Márkot, Miklós unokáját és Trubi Miklós dédunokáját, ki Rómában járt mint a király küldötte, Jób esztergomi érsek kérésére meg-