Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

(1171.) (1169—72 közt.) hagyására, valamint a prépostok és apátok letételének mellőzésére nézve, ez utóbbit illetőleg a kalocsai érsek és más főpapok nevében is. — Actum in civitate W. (Fejérnél: Anno 1169.) XVII. századi másolata van az esztergomi érsekség régi egyházi levéltárában, n° 2. Baronius szerint „diploma asservatur in Vaticana bibliotheca libro, qui inscribitur Cencii cameralis". Baronius, Annales XIX. 343. Muratori, Rer. Ital. III. I. 474. Péterffy, Conc. sacra I. 64. Kollár, Hist. dipl. 120. (1179.) Pray, Annales I. 170. (1179.) Katona, Hist. crit. IV. 183. Batthyányi, Leges eccl. II. 257. Fejér, CD. II. 180. (1169.) Endlicher, Monum. Árpad. 382. Marczali, Enchiridion, 123. Kivon. Cod. Strigon. II. 8. Magyar Sión I. 57. Töredék: Monum. Strigon. I. 119. Az oklevél élén az esztergomi másolatban s Muratorinál is B. van a név helyén, miért is Kollár, Pray stb. III. Bélának tulajdonítják és 1179-re teszik („sublato uno X."), Pauler azonban (i. m. I. 501—502. 1.) részletesen megokolt véleménnyel 1171-re teszi s III. István oklevelének tartja. Erveit eléggé meggyőzőknek vélem. 118. t — királyi pecsétjével erősíti meg Fulcumar ispánnak a bakonybéli apátság javára Miklós esztergomi, Macharius pécsi, János veszprémi püspök, Farkas nádor, Péter udvarispán és Dénes bácsi ispán jelenlétében tett, s Plan, Merethe és Henney birtokból és felsorolt tartozékaikból álló adományait, valamint nejét illető intézkedését. Tartalmilag s részben szószerint átírva a bakonybéli apátság javainak 1171,-i összeírásában (a pannonhalmi r. lvt. 27. Mm.), melyet a pannonhalmi konvent 1334. nov. 16. írt át (u. o. 27. Nn.) Wenzel, ÁUO. I. 67. Pannonhalmi rendtört. VIII. 275. Hogy az 1171,-i összeírás, és ennek folytán Fulcumarnak belefoglalt adománya is hamis, lásd a Pannonhalmi rendtört. VIII. 256. sk. 11. V. ö. Fulcumar 1181 .-i végrendeletével, u. o. VIII. 277. 1. 119. — Fulcerius veszprémi prépostnak megengedi, hogy zalai birtokát a veszprémi egyháznak hagyja. Lásd 1164 körül a 106. szám alatt. — pecsétjével erősíti meg Conradusnak, a király jobbágyának oklevelét, melyben szt. Márton (pannonhalmi) egyházának adja Hecce és Sysou nevű birtokait és halála után három, esn-i szőllejét, ugyanottani birtokát pedig unokáinak hagyja. — Anno ab inc. D. 1172. — Perscripta est autem hec chartula per Bycennium notarium et per Vidonem mag. capelle sigillo regio insignitum. — Jelenlevők: Lukács esztergomi érsek, Macharius püspök, Ampudinus nádor, Lőrinc udvarispán, Fulco, Lukács, Dénes ispánok. Eredetije a pannonhalmi r. lvt. (Capsa 9. N.) Egyszerű XVIII. sz. másolata a pozsonyi kápt. közlvt. Capsa 13. 1. 1. Bent van a pannonhalmi Liber ruberben (fol. 10.) és tartalm. u. o. a XIV. sz. registrum fol. I. H. Fejér, CD. II. 185. Pannonh. rendtört. I. 604. Eacsimile u. o. 85. 1. Kivon, u. o. II. 251., Monum. Strigon. I. 121. és Sztachovits, Registrum, XII. 120. 1172.