Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

charta assignata est. — Jelenlevő tanúk: Belus bán, János, Antimius püspökök, Gereon udvarbíró [regie curie curam gerentis], János ispán, Apa ispán, Zasit ispán, Gábor főasztalnok, Kaifás főpohárnok. Bogoslaus kincstárnok. Átírta: 1. a budai kápt. 1253. jún. 1. (A pozsonyi kápt. lvt. Capsa Budens. I. 1. 2.) 2. János kalocsai érsek 1295. jan. 12. (u. o. I. 1. 10.) 3. III. András 1291. (A veszprémi kápt. hit. h. lvt. G. 119.) 4. I. Károly 1328. márc. 9. — Zsigmond király 1412. aug. 19. (Pozsonyi kápt. lvt.) 5. Guthi Ország Mihály nádor 1472. szept. 30. (Másolata MODL. 16.) Péterfi, Sacra conc. I. 127. Schmitth, Ep. Agr. 1. 68. Pray, Annales, I. 136. Katona, Hist. crit. III. 593. Koller, Hist. ep. Quinqu. I. 200. Batthyányi, Leges eccl. II. 243. (1149.) és II. 381. (1148.) Fejér, CD. II. 129. Kivon. Magyar Tört. Tár XII. 6. Salamon, Budapest tört. III. 17. hamisnak mondja az oklevelet, de okai nem meggyőzők. V. ö. Pauler i. m. I. 451. 77. 1150. 1151. — Dávid apát kérésére udvarnokai közül Sculwata nevűt fiaival a szent Márton , (pannonhalmi) egyházának adja át halászi szolgálatra, Ahchyn falusi Vörös Gergelyt nevezve meg az ügy pristaldusa gyanánt. — Quod actum est anno ab inc. D. 1150. ... nótárius Barnabas, qui et hanc chartam scripsit et sigillo predicti regis impressit. — Jelenlevők: Martirius egri, Izbeg győri püspök, Gervasius királyi káplán, Belus bán, Heindrik curialis comes, Appa ispán. Eredetije a pannonhalmi r. lvt. (Capsa 31. Y.) Másolata u. o. a Liber ruber 16. 1. és tartalm. a XIV. sz. registrumban (fol. II. Y.). Pray, Syntagma 103. Fejér, CD. II. 130. (Töredék.) Kivon. Sztachovits, Registr. XII. Teljesen: Wenzel, ÁUO. I. 60. Pannonhalmi rendtört. I. 599. Eacsimile u. o. 81. 1. 78. — esküvel erősíti meg a traüiaknak Kálmán király 1108.-i,- ugyancsak a traüiaknak szóló, s II. Gézának 1142,-i, a spalatoiaknak adott oklevelében felsoroltakkal egyező kiváltságait. — Anno d. inc. 1151. in anno regni mei II. (Farlati és utána Fejér szerint XI.) Farlati, 111. sacr. IV. 330. (csonkán). Lucius, De regno Dalm. VI. c. 11. Katona, Hist. crit. III. 612. Kukuljevic, Cod. dipl. II. 44. és Jura I. 483. Vjestnik, XI. 139. Smiciklas, Cod. dipl. II. 53. (1142.) Smiciklas a Luciusnál olvasható II. uralkodási év alapján 1142-re teszi, s ezt a feltevést az is támogathatja, hogy az oklevél úgy a traüi 1108.-Í oklevélből vett első részében, mint utolsó mondatában is (Si aliquis . . .) egyezik az 1142.-Í spalatoi oklevéllel. Viszont a bevezető részben az 1148.-1 budai oklevéllel találunk szembetűnő egyezést, mi mégis inkább a későbbi, 1151,-i kibocsájtás mellett szól. 79. (1151 körül.) — királyi pecsétjével megerősített oklevelet állíttat ki arról, hogy bizonyos udvarnoki földet (Belid-et?) 2 mansioval Bethleem püspök fia, Odo útján a szent Márton (pannonhalmi) egyházának adatott azon 20 márka fejében, melyet a király Martirius érsekké választása évében, Belus bánsága idejében az osztrák herceggel való találkozásra indulva Rafael apáttól, a monostor egy birtokának eladása útján kapott.