Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

(1131—1141.) (1141.) 1142. május. (1142.) — parancsa M. sárosi ispánhoz Vra és Zombat királyi servienseknek Silwan föld birtokába iktatása ügyében. Fejér, CD. VII. 1. 144. Lásd helyesen IV. Béla király oklevelei közt az 1003. szám alatt! — pecsétjével megerősített (?) oklevél András remetének, Nana veszprémi püspök volt prépostjának, a szt. Márton egyháza részére Vrodi, Besen, Karadi és Rad falvakban az oklevélben megjelölt javakból álló adományát. Eredetije a pannonhalmi r. levéltárban. (26. C.) Wenzel, ÁUO. I. 55. Pannonh. rendtört. I. 595. Ámbár az oklevélen hátul bőrszalagon lógó pecsétdarabról nem állapítható meg, hogy kié volt e pecsét, a szövegből következtetve [accepta igitur regie dignitatis licentia] feltehetjük, hogy az oklevél királyi pecséttel volt megerősítve. 67. II. Géza király megköszöni G(audius) érseknek, Cernacha comesnek és a spalatoi [urbis Salonitanae] előkelőknek, hogy atyja halálakor részvétüket kifejezték s őt trónraléptekor üdvözölték; kegyéről biztosítja őket és megerősíti privilégiumukat. Eredetije: Wien, Staatsarchiv. (Spalatoi oklevelek. K. 175/29.) Farlati, 111. sacr. III. 174. Katona, Hist. crit. III. 543. Kerchelich, Not. prael. 156. Fejér, CD. II. 116. Kukuljevic, Jura, I. 29. és Cod. dipl., II. 34. (1142.) Smiciklas, Cod. dipl. II. 49. 68. — Muchia (Macarius) érsekkel együtt esküvel erősíti meg Spalato városnak (a Kálmán király 1108.-Í traui oklevelében felsoroltakkal egyező) kiváltságait, hozzátéve a városiak és az idegenek közt való bíráskodás végett a királytól rendelt bíróra, a spalaloiak vámnélküli szabad kereskedésére és a közülük a királyi udvarban tartózkodóknak túszokul vissza nem tartására vonatkozó igéretét. —A. d. inc. 1143. ind. V. ep. XXII. conc. III. mensis Maii, a. secundo regni mei. — Aláírók: a bácsi érsek, Márton egri, Pál veszprémi, Verblen zágrábi, Zacheus győri, János pécsi, Pál csanádi püspök. Farlati, 111. sacr. III. 174. (1143.) (Nem tudni, honnan közölte.) Katona, Hist. crit. III. 545. Koller, Hist. ep. Quinqu. I. 196. Batthyányi, Leges eccl. II. 241. Kerchelich, Not. prael. 158. Fejér, CD. II. 118. Új Magyar Múzeum 1851—52. I. 73. Kukuljevic, Cod. dipl. II. 35. és Jura, I. 29. Endlicher, Monum. Árpad. 379. Vjestnik, XI. 138. Smiciklas, Cod. dipl. II. 49. Farlati 1143 alatt közli az oklevelet, azonban a többi időadat (concurr. epacta, indictio) 1142-re mutat. V. ö. Smiciklas, Cod. dipl. II. 50. 1. jegyz. 69. — esküvel erősíti meg a traúiak kiváltságait. Lásd 1151-nél a 79. számot. — megerősíti a spalatoi egyházat és Gaudinus érseket a Kálmán, II. István és II. Béla királyok adományából bírt, s a salonai folyó mellett fekvő sz. Mária-egyházának s tartozékainak birtokában. — A. ab inc. D. nostri Jesu Chr. 1143. Átírta a spalatoi káptalan 1397. júl. 15. (Farlati szerint: „apud comites de Cindris.") Másolata — Smiciklas szerint — a spalatoi „Mensa episcopalis" c. Chartulariumban.