Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

8 /. Béla és l. László — Géza herceg — Salamon király — I. Géza király * I. Béla és I. László királyoknak a kolosmonostori apátság javára szóló elégett okleveleit emlegeti IV. Béla király 1263. február 19,-i oklevelében. (Fejér, CD. IV. 3. 106.) 17. (1067. A szászdi [Zasty] monostor javára Péter által Salamon király engedélyével tett körül.) adományról szóló oklevél nem királyi oklevél! (1074. március 17. előtt.) (1074. október 28. előtt.) 1075. * Géza (herceg?) levelére, melyben az apostoli szék iránt való hódolatát [reverentia] jelentette, válaszol VII. Gergely pápa 1074. márc. 17-én. Registrum Gregorii VII. I. 58. Fejér, CD. I. 420. I. Géza 1074. márc. 17.-én már elfoglalta volt a királyi trónt (v. ö. Pauler, A magyar nemzet tört. I. 127. sk. ÍJ, levelét azonban a pápához bizonyára jóval korábban intézte, mikor még csak herceg volt. Megjegyzendő azonban, hogy VII. Gergely pápa registrumában Géza még egy év múlva is „Ungariae dux'-nak van címezve. (Registr. Greg. VII. II. 63. 70.) 18. * Salamon királynak a pápához intézett levelét említi s arra válaszol VII. Gergely pápa 1074. okt. 28. Registrum Gregorii VII. II. 13. Fejér, CD. I. 421. 19. I. Géza király a Garam [Gran] folyó mellett szt. Benedek monostorát alapítván, felsorolja annak javára tett adományát, mely a Garam, Zsitva [Sitoual, Duna, Vág [Wag], Füzeg [Fizegi], Tisza [Tiza], Kengelu, M^ler és Körös [Crys] folyók és vizek mellett és Biharmegye határán fekvő, előszámlált s részben határaik szerint is megjelölt földekből s falvakból, ezekben szolgáló népekből, halászóhelyekből, az aranyosi [Aranas] sóvámból, tiszai révvámból és egyéb vámokból a Dunán s a Garamon, továbbá házból, dézsmából és a knesechi egyházból áll; rendeli, hogy a monostor emberei vagy állatai közé keveredő szökevények az apát tulajdonába menjenek át. — A. D. 1075. Átírta II. István 1124. s ezt II. András 1217. (Ennek eredetije az esztergomi kápt. mg. Ivt. Lad. 9. f. 3. n° 3.) II. András oklevelét átírta 1328. jan. 20. I. Károly (u. o. n° 4.), s ezt Miksa 1570. (Egysz. másol, az eszterg. érseks. vil. Ivt. D. 8.) Töredéke van Zeechi Miklós nádor 1385-i (MODL. 7119.) és Zsigmond király 1415-i oklevelében. (Másol. MODL. 10 153.) Pray, Specimen hier. I. 332. Katona, Hist. crit. II. 366. Batthyányi, Leges eccl. II. 82. Fejér, CD. I. 428. és ismét (kihagyással) II. 68. Fuxhoffer—Czinár, I. 217. Monum. Strigon. I. 53. Kivonatosan és regestázva: Cod. Strigon. I. 6. és II. 1. Teutsch—Firnhaber I. XIII. Wenzel, ÁUO. XI. 21. Tagányi, Erd. okit. I. 1. Kritikájára nézve v. ö.: Knauz, Uj Magyar Sión 1886. 241. és 321. 1. és A Garam-melletti szt. benedeki apátság I. 1—32. Salamon, Budapest története, III. 12. Pauler, i. m. I. 376. Fejérpataky, A kir. kanc. 13. és II. István kir. oklevelei 29. Hóman, A magyar nép neve a középkori forrásokban, Tört. Szemle 1918. 11. 1. Ezek szerint az oklevél, bár II. István és II. András átíró oklevelei aligha hitelesek, legalább formulás részeiben hitelesnek fogadható el, de kétségtelenül módosításokon ment keresztül. (Az oklevél eredetije Knauz szerint — M. Sión, 1886. 340. — 1505-ben még megvolt.) 20.