Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

Hamis, olv. Karácsonyi, Az aranybulla keletk. 12. és Hamis oki. 14. Smiciklas, Cod. dipl. III. 324. 1. jegyz. — Ha az évszámot az átírás hibájának véve azt a névsor alapján 1229-re javítjuk, a „titulus novae donationis" így is hamisításra vall. Külseje után ítélve hamis a Zsigmond kir. 1423.-Í átíró oklevele is. 449. (1228 * t — állítólagos oklevelére hivatkozott 1228-ban a zsidó Thehanus, mely szerint körül.) Ruhtukeuri földet a király neki adta volt; a király azonban ezt a (különben elő sem mutatott) oklevelet hamisnak és érvénytelennek nyilvánította, (Lásd a 443. számot.) Fejér, CD. III. 2. 141-2. 450. 1229. — Egyed pápai delegátus közbenjárásával elintézve a szentmártoni (pannonhalmi) apátság és a székesfehérvári káptalan közt a somogyi tizedek miatt régóta folyó pert, rendeli, hogy az apátság a (székesfehérvári káptalannak járó ?) királyi sóból évenkint egy timinust kapjon, viszont a káptalan és népei a tizedfizetés alól mentesek legyenek; későbbi félreértések elkerülése végett felsorolja a fehérvári káptalan somogyi birtokait, amint azokat a király clericusa, Babus győri kanonok Egyed szerzetesnek, a szentmártoni apát emberének jelenlétében megállapította; hozzáteszi, hogy a káptalan egyéb, szerzendő birtokainak népei, vagy azok, kik az apátság tizedköteles népei közül a káptalannak vetnék alá magukat, a tizedet a szentmártoni apátságnak megfizetni tartoznak; erről Béla királyfinak, Kálmán ruthén királynak s a főuraknak beleegyezésével aranypecsétes oklevelet ad, — D. p. m. mag. Bulsu, au. r. cancell. et Geur. prepos. Anno d. inc. 1229. — Méltóságok: Róbert esztergomi, Ugrin kalocsai érsek, Csanádon üresedés, Bertalan pécsi, Gergely győri, Cletus egri, Bereck váci, Sándor váradi, Reynald erdélyi, István zágrábi, Bertalan veszprémi, Jakab nyitrai püspök, Moys nádor, László udvarbíró, bácsi ispán, Ochuz a királyné udvarispánja, Dénes fia Dénes tárnokmester szolnoki, Demeter főasztalnokmester pozsonyi, Lukács főpohárnok barsi [de Bors] ispán, Miklós a lovászok mestere és ispánja. — Regni n. anno vicesimo sexto. Eredetije a pannonhalmi r. lvt. (68. B.) és ennek egykorú másolata . u. o. (68. C.) Másolata a Liber ruber 23. 1. Tartalmilag a pannonhalmi XIV. sz. registrum I. G. 1. Fejér, CD. III. 2. 172. és töred. V. 1. 305. VII. 5. 241. és X. 7. 150. Wenzel, ÁUO. VI. 466. Pannonhalmi rendtört. I. 694. és kivon. II. 251. Sztachovits, Registrum, XI. 451. 1229. — megerősíti István zágrábi püspököt azon jogában, hogy egyházmegyéje területén a rendes dézsmát vagy természetben kapja, vagy pénzben minden két kepéért egy nehezéket fizessenek neki, s jóváhagyja, hogy az ez ellen vétőket a püspök egyházi átokkal sújthassa. — P. m. Bulchu, Geuriensis prepos. et au. n. cancell . . . Anno d. inc. 1229. — Méltóságok: Róbert esztergomi, Ugrin kalocsai érsek, Sándor váradi, István zágrábi, Bereck váci püspök, Moys nádor, Ochuz a királyné udvarispánja, Demeter főasztalnokmester, Dénes fia Dénes tárnokmester. — Regni n. a. vicesimo sexto.