Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

— frankauiüai Lőrincnek bent az országban s kint Oroszországban különböző hadjáratokban szerzett érdemeiért Ysdan falu földéből, mely a királyi erdőőröké volt, a Tisza és a Bodrog mellett egy aratrum földet adott a hozzátartozó erdőrésszel, melynek birtokába Lőrincet Farkas ispán beiktatta, s melynek egy részét az oklevélben írt határok közt Lőrinc a király engedelmével testvérének, Mártonnak engedte át. — D. p. m. mag. Stephani, d. pape subdiac. au. n. cancell. et Orodiensis prepos. Anno d. inc. 1224. — Méltóságok: Esztergom vacat, Ugrin kalocsai érsek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, István zágrábi, Bertalan pécsi, Bereck váci, Sándor váradi, Gergely győri, Cletus egri püspök, Jula nádor soproni, Miklós királynői udvarispán pozsonyi, László udvarispán nyitrai, Tódor bihari ispán, Dénes tárnokmester, Demeter főasztalnok, Dénes fia Dénes főlovászmester. — Regni n. a. vigesimo primo. Átírta a leleszi konvent 1397. (A Csicseri-cs. Ivt. MODL. 31,175.) Hazai okmt. VI. 17. Kivonatok: Tagányi, Erdészeti oklvt. I. 5. Történ. Tár 1900. 386. 411. — Pacus nevű serviense kérésére megerősíti az ennek nagyanyja, Ábrám neje, Miska anyja által a veszprémi szt. Mihály-egyház javára tett adományt, felsorolva az adományozott szolgálónépek kötelességeit s megemlítve ugyanazon asszonynak Suppuna faluból egy aratrum föld adományát az egyház részére. — Anno d. inc. 1224. regni n. a. vigesimo primo. Eredetije a veszprémi kápt. magánlvt. (Lad. 1. Supunya, n° 1.) Fejér, CD. IX. 7. 647. A Fejérnél olvasható „et Head mulier" az eredeti oklevél „etiam hec eadem mulier" szavainak elferdítéséből keletkezett. 412. — Warastól Boraltig egységesen megállapítja az erdélyi német vendégek kormányzati, igazságügyi, egyházi, erdő- és vízhasználati, pecséthasználási, tanúállítási, sóvágási, vámmentességi és kereskedelmi kiváltságait, s részletezett adózási, szállásadási és katonaállítási kötelességeit, valamint azt a jogukat, hogy a területükön bármely főúr részére történő királyi birtokadománynak ellentmondhassanak; közös használatra nekik adja az oláhok és besenyők erdeit is a vizekkel együtt. (Az ú. n. Andreanum.) — D. anno ab inc. D. 1224. Regni a. vigesimo primo. Átírta I. Károly király 1317. (Zimmermann szerint a nagyszebeni Ivtban.) — Nagy Lajos király 1366. (u. o.) — Mária királynő 1383. (u. o.) — Zsigmond király 1387. és 1406. (u. o.) — a gyulafehérvári kápt. 1423. és 1428. (u. o.) — Ország Mihály nádor 1478. — a kolozsmonostori konvent 1478. (Kolozsvár vrs. Ivt.) (Egyéb átiratait lásd még felsorolva Zimmermannál, i. m. 33. 1.) Zimmermann-Werner, Urkundenbuch I. 34. (U. o. a 32. 1. felsorolva a korábbi kiadások.) Monum. hist. Hung. diplomatica 6. sz. (Facsimile I. Károly király átiratáról.) Szövege u. o. VI. sz. Marczali, Enchiridion 145. Kivonat: Wenzel, Adalék 21. 413. — a Magyarországba telepedett Harcku és Welchuta jövevényeket [hospes] Othmártól vásárolt Turchy nevű földjükkel pártfogásába veszi, meghagyva a zólyomi ispánnak, hogy védelmezze őket. — Anno ab inc. D. 1224. Eredetije —a Hazai okmt. szerint— „Bodó Lipót úrnál Barsmegyében". Hazai okmt. VI. 16. 414. 1224. 1224.