Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

Enchiridion 134. Smiciklas, Cod. dipl. III. 460. Helmolth, Weltgeschichte V. 374. (szöveg és német fordítás.) 379. — Hermannak, a német lovagrend mesterének és rendtársainak adja a már 1211ben nekik adott Burza földet, melyet a király haragjában tőlük elvett volt; adózási, igazságszolgáltatási s egyéb kiváltságokat ad nekik, annak idején Facate Juna pristaldus által iktattatva őket Burza föld birtokába, ki azt Mihály vajda parancsa szerint a leírt határok közt assignálta; ezekhez még az Oltón és a Maroson 6—6 sószállító hajót, népeik számára vámmentességet, bárki részéről a rend számára való adományozási jogot, az új pénzből való királyi haszon elengedését és házuknak királyi védelembe fogadását csatolja, a pénzverés jogának fenntartásával. — D. p. m. Cleti, au. r. cancell. Agriensis prepos. Anno ab inc. D. 1222. — Méltóságok: János esztergomi, Ugrin kalocsai érsek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, István zágrábi, Tamás egri, Sándor váradi, Kozma győri, Bertalan pécsi, Bereck váci, Reginald vál. erdélyi püspök, Wetich fia Tódor nádor, Nana fia Pousa udvarispán, Miklós bácsi ispán, Tiborc pozsonyi, Éliás bihari, Mihály fia Márton újvári ispán. — Regni n. a. decimo septimo. Átírta: 1. I. Rudolf róm. király 1280. márc. 15. (Zimmermann szerint a königsbergi áll. Ivt). 2. A bécsi minoriták gvardiánja és a domonkosrendi alperjel 1260—70 körül. (U. o.) 3. Tamás eszterg. érsek 1317. (U. o.) Dreger, Codex Pomer. I. 102. Eder, Anal. dipl. I. 8. Bethlen, Gesch. Darstell. 79. Schuller, Archív I. 224. Siebenbürg. Quartalschrift, III. (1793.) 195. Schlözer, Krit. Samml. 317. Fejér, CD. III. 1. 370. Densusianu, Documente 74. Zimmermann-Werner, Urkb. I. 18. Kritikájára nézve v. ö. Pauler i. m. II. 502. és Karácsonyi, Az ar. bulla keletk. 22. Ámbár Karácsonyi érvelése az országos tisztségekre vonatkozólag sok valószínűséggel bír ugyan, s a Pauler által i. h. a másolók részéről feltételezett hibás olvasások nem igen tarthatók fenn, kétségtelen, hogy ez az oklevél a német lovagrend részére adott 1211,-i (261. szám), 1212.-i (275. szám) és a Crucpurg-ról szóló, 1222 körüli (391. szám) oklevelek felhasználásával, a belőlük vett részek összekapcsolása és kibővítése útján keletkezett. Ez természetesen történhetett II. András király udvarában is, vagy a lovagrend esetleg készen nyújtotta be megerősítésre a saját oklevelei felhasználásával készült szöveget. Mindez azonban lehet a hamisítás jele is, és ezért az oklevelet a magam részéről nem tartom feltétlenül kétségtelen hitelességűnek. 380. — bizonyítja, hogy az esztergomi egyház Herruinustól, Luduger ispán fiától, és Detriktől, Herruinus ipától Zbehleb földnek őket illető részét 90 márkáért megvette, mely földnek másik felét az egyház már régtől fogva bírta; leírja e birtokrész határait, s egyszersmind az esztergomi egyház ezen földjén tartózkodó embereknek Hontmegye egész területén teljes vámmentességet biztosít. — D. p. m. Cleti, au. r. canc. et Agriensis prepos. Anno d. inc. 1222. — Méltóságok: János esztergomi, Ugrin kalocsai érsek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Sándor váradi, Bereck váci püspök, Miklós nádor soproni ispán, Ochuz bán, Pál vajda, Dénes tárnokmester bácsi, Bánk udvarispán bodrogi, Demeter senescalcus vasvári ispán. — Regni n. a. decimo nono. Eredetije az esztergomi káptalan magánlvt. (Lad. 15. 2. 3.) 1222. 1222.