Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

1217. A veszprémi egyház részére ugyanazon tárgyban adott két oklevéllel, az 1217.-ivei és az 1222.-ivei (383. sz.) szemben igen nehéz a kritikai állásfoglalás. A két szöveg amellett, hogy legnagyobb részükben szószerint egyeznek egymással, az adomány részletezésében jelentékeny eltéréseket mutat, még pedig a későbbi, az 1222.-i tartalmaz kevesebbet. Minthogy az 1217.-i oklevél szerkezete több tekintetben eltér II. András király ekkori okleveleitől, (nagyon feltűnő pl. a salutatio formája,) ez, valamint az „in regnum nostrum venimus incolumes" kifejezésnek (ha ezt a Szentföldről való visszatérésre értelmezzük) 1217-ben anachronisticus volta okvetlenül gyanússá teszi ezt az oklevelet. (Pauler azonban i. m. II. 497. 1. 59. jegyz. minden fennakadás nélkül hivatkozik reá.) Ám az oklevélnek rongált eredetije nem ad különösebb okot a gyanúra, sőt az írás 1217.-Í oklevelek írásával mutat egyezést, nevezetesen a Paulinus ispán és testvére részére szóló oklevélével. (318. szám.) A hamisítás vádjának fenntartását ez nagyon megnehezíti. (V. ö. a hasonló tárgyú, 386. sz. hamisítvánnyal, melynek külső formái is elárulják a hamisítást.) Az első oklevelet ezért az adományról tett ígéretnek egyszerűbb (1218-ban készített, de visszadatált?) írásba foglalásának tekintem, melyet utóbb az előbbi oklevél felhasználásával, de módosítva foglaltak teljesebb oklevélbe. (NB. az első adományról szóló oklevelek gyakorlata ekkoriban még ismeretlen ; az adott esetben éppen a tett adomány módosítása szolgálhat magyarázatul.) 340. — Traü városát Domaldusnak, fiának s embereinek hatósága alól minden tekintetben mentesnek nyilvánítja ; Domaldusnak s fiának megtiltja, hogy a jövőben a traüiakat bármiben zaklassák vagy tőlük adót követeljenek, s megparancsolja a templomosrend mesterének, hogy a várost Domaldus ellenében védelmezze. — D. per mano de Vgrino cancellario della corte regia, l'anno dei Signore 1217. Lucius, Memorie di Traü 29. 1. (Olasz fordításban; nem mondja, hogy honnan vette) és utána: Wenzel, ÁUO. VI. 386. Smiciklas, Cod. dipl. III. 162. Kivonat: Kukuljevié, Reg. n° 112. 341. (1217.) — megparancsolja a mosonyi vár mindenkori ispánjainak és comes curialisainak, hogy a szentkereszti (heiligenkreuzi) apátságot leguentoui birtokán minden adó- és vámszedés és egyéb háborgatás ellen védelmezzék. Fejér, CD. III. 2. 459. (Schwandtner másolatából.) Keltét a heiligenkreuzi apátságnak 1217-ben adott oklevél «alapján (lásd a 333. számot) tehetjük szintén 1217-re. 342. (1217 körül.) — megparancsolja valamennyi bánnak és bírónak, hogy a toplicai (topuszkoi) apátságnak a szomszédok által visszatartott várszolgáit visszaadassák s az apátot és szerzeteseit védelmezzék. Másolata a „Privilegia b. v. Mariae de Toplica" c. másolatgyüjteményben, n° VII. (A zágrábi érseki lvt.) Tkalcic, Episc. Zagr. I. 31. Wenzel, ÁUO. XI. 121. (1213.) Smiciklas, Cod. dipl. III. 122. (1213 kör.) Keltére vonatk. olv. Szentpétery, II. Endre király oki. a topuszkoi apáts. r., a Fejérpataky-emlékkönyv 352. I. 343.