Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

pusztítás és egyéb hatalmaskodás ügyében létrejött megegyezést, mely per Tamás és Ivánka rokonainak, Péternek és Konrádnak, a Kázmér ispán fiainak vádjára előbb a király által kijelölt bírák: Salamon mester és Letro comes, a Marcell testvére előtt, s az utóbb melléjük rendelt Kalán pécsi és Róbert veszprémi püspök előtt folyt, majd a felek kérésére fogott bírák által létrehozott megegyezéssel^* ért véget. — Actum anno ab inc. D. 1214. Eredetije a hg. Batthyányi-cs. körmendi lvt. (Acta ant. V. 6. 104.) Wenzel, ÁUO. VI. 370. Az oklevél írásának egy sokkal későbbi, 1225-ből való oklevél (Pannonh. r. lvt. I. F.) írásával való egyezése, valamint a keletnek actum-mal jelölése arra mutat, hogy az oklevelet visszadatálták az intézkedés ideje szerint. Az ügynek notitiaszerű előadása is erre vall. 293. * — (?) adománylevele Osl ispán számára. Fejér, CD. III. 1. 167. 1. jegyz. szerint (hivatkozással a Wagner-Jankovich-f. gyűjteményre, n° 155. p. 212.) „C. Mauritius de Osl ' 1269-ben az esztergomi káptalantól kivette az illető királyi adományról szóló privilegialis oklevél másolatát. Lehet azonban, hogy az utalás tulajdonképen az Oslu ispán fiainak adott oklevelek valamelyikére (olv. a 358. 377. sz.) vonatkozik. 293a. — kéri III. Ince pápát, hogy 1. fiát, Kálmánt, J(ános) esztergomi érsek által kenesse fel halicsi királlyá; 2. János érseket, kire a király az általa a Szentföldre tervezett út idejére az ország kormányzását és gyermekei gyámságát bízni akarja, továbbá a pécsi és a győri püspököt és a királyi kancellárt, kik a szentföldi útban résztvesznek, a római zsinatra való út alól mentse föl; 3. a pártosokat, kik fiát a király akarata ellenére királlyá akarnák koronázni, sújtsa egyházi átokkal; 4. másoltassa le a pápai registrumból az esztergomi érsek koronázási jogáról szóló, előző évi pápai oklevelet, mely a királyné meggyilkolásakor elveszett, kiemelve, hogy a pénzverés tizede is csak az esztergomi egyházat illeti; 5. a kalocsai érseket szólítsa fel az elhúnyt királyné letéteményéből jogtalanul elvett 7000 márka visszatérítésére. Átírta IV. Ince pápa 1245. júl. 13. (Theiner szerint a vatikáni lvt. Armar. I. capsa X. n° 6.) Baronius, Ann. eccl. XX. 332. Pray, Annál. r. Hung. I. 204. Katona, Hist. crit. V. 209. és töred. Hist. Coloc. eccl. 253. Koller, Hist. ep. Quinqu. I. 346. Fejér, CD. III. 1. 163. Theiner, Monum. Hung. I. 1. Monum. ep. Vespr. I. 27. (Csonkán.) Kivonatok: Magy. Tört. Tár, IV. 230. Monum. Strigon. I. 205. 294. t — megerősíti Boleszló váci püspöknek a leleszi prémontrei monostor javára tett adományát, minthogy a püspöknek erről szóló, III. Béla király által megerősített oklevele Boleszlónak Imre király által való bántalmazása idején elveszett; különösen kiemeli, hogy az oklevélben megnevezett emberek (szolgák) közül senki sincs felszabadítva, s az egyház birtokainak tartozékaiból nem követelhet magának részt senki a püspök rokonai közül; felsorolja az adományozott birtokokat határaikkal s tartozékaikkal, több helyt a pristaldust is megnevezve; felsorolja a részben Boleszló, részben a király által és mások által is adományozott rév-, vám-, dézsma-, nehezék- és szabaddénár-, só- és egyéb jövedelmeket, a jobbágyokat, rabszolgákat és szabadosokat, s a maga részéről a monostor népeinek igazságügyi kiváltságot 1214. 1214.