Gerevich Tibor–Jakubovics Emil–Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. (Budapest, 1914. Monumenta Hungariae Historica. Diplomata 39.)

és az annak nyomán készült spanyol kiadásban már föl van használva —, lényegükben nem változtatja meg az életrajzban közölt tényeket s azokra alapított ítéletemet, de érdekes, részben új színeket is vegyít abba a képbe, melyet a királynéról és koráról festeni igyekeztem. Az elmondottak szerint a jelen okmánytár anyaga majdnem egészében már megjelenése előtt irodalmi feldolgozáson ment keresztül, a mi nálunk ritka jelenség, mert nálunk az okmánytárak inkább mint jövendőbeli feldolgozásra szánt anyag szoktak megjelenni, bár viszont mindig voltak és lesznek Diplomatariumok, melyek sohasem szűnnek meg a történetírás nélkülözhetetlen forrásműveiül szolgálni s különösen az ilyenek kiegészítése, szaporítása minden korszak történelmi munkásainak kötelessége fog maradni. Akadémiánk történelmi bizottságának működése e téren a legnagyobb elismerésre méltó ; legfölebb az lehetne megfontolás tárgya, vájjon az okmányszövegek közlését nem pótolhatnák-e több esetben Regesták ? a mi módot nyújtana még több levéltári anyagot is tenni közismertté mint a mennyi most közlésre kerül. Az itt fölvett s már amúgy is megrövidített, sőt részben csak kivonatolt levéltári anyagot gondos átvizsgálás után is olyannak tartom, mely a közlést megérdemli, mert saját nemzeti történetünk egy rendkívül érdekes korszakába világít be, a munkámban itt-ott az eddig közkeletű felfogással szembehelyezkedő ítéleteknek okmányszerű igazolását tartalmazza, nemcsak a politikai, különösen diplomatiai történethez, hanem a kulturhistóriához is becses anyagot szolgáltat s majdnem az egész vonalon a külföldi érintkezések talaján mozogván, nemcsak hazai, hanem a külföldi történetbúvárok figyelmére is számíthat. Ez utóbbi körülményre való tekintettel latin bevezetésről is gondoskodtunk, melynek szerkesztését Hegedűs István barátom volt szíves elvállalni. Ugyancsak a külföldi olvasók iránti figyelemből látszott indokoltnak az egyes okmányok élére iktatott rövid magyar tartalomismertetés mellett meghagyni az aláírást és czímzést is az eredeti szöveg szerint. Viszont a magyar közönség tájékoztatására szolgálnak a nyelvi