Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
352 E.: DL 84 666. (Lónyay cs. lt.) Papíron, erősen vízfoltos és szakadozott, a szövege nagyrészt olvashatatlan. Hátoldalán tárgymegjelölés és befűzött szalagon három töredékes viaszpecsét. R.: Neumann, Bereg 21. sz. Megj.: A szögletes zárójelben lévő rész a regeszta alapján pótol va . Pányoki (Túz) Pető 1335– 1342 között tűnik fel a megye ispánjaként, utódja 1343 máj. -ban jelenik meg (Engel, Archontológia I. 109. ; Neumann, Bereg 15.), más leh etőség a keltezés szűkítésére nincs. 506. (1337. máj.–1340. júl. vagy 1342–1343. jún.) Mihály fia László mester Zaboch-i alispán (vice comes) levele anyai fivéréhez (uterino ... fratri): István fia István mester királyi udvari ifjúhoz [hátoldalon: Nogsemyan-i nemeshez]. Tudatja, hogy a Kantor-oknak mondott (dicti Kantores) János, Mihály, Péter és Tamás, a Zathmar megyei Iowanussy-ból való nemesek a Iudica-vasárnap előtti csütörtökön (V. f. prox. an. domin. Iudica) a levélíró és a címzett Laskud nevű birtokára mentek, és ott a levélíró jobbágyainak két lovát és két ökrét elvitették. Ezért kéri a címzettet, hogy ne engedje, hogy a birtokát pusztítsák és elnéptelenítsék. Továbbá a címzett fivére: János mester világosan megüzente: gondoskodjék arról, hogy a mondott nemeseket idézzék meg királyi levéllel a címzett és a levélíró ellenében. Az eljáró királyi ember: Perked-i Tamás, Bank-i János és András Kyrch-i nemes. Továbbá biztos tudomására jutott, hogy a címzett Napkur-i jobbágyának az ökrét Petenia testvére (germanus): János fia Jakab, Iovianus, és Olivér fia Demeter vitték el. Ezenkívül Byr-i Fábiánt megidéztették a számára. Az idézőlevelet a váradelőhegyi (de Promontorio Waradiensi) Szt. István vértanú-konventjéhez küldi át. E.: DL 56 552. (Kállay cs. lt. 1300. 259.) Hártyán, szövege a hátoldalán folytatódik. Mellette címzés és zárópecsét darabjai. R.: Kállay I. 554. sz.; DIR C XIV. III. 434. (356. sz.) (román); Piti, Szabolcs m. 241. sz. Megj.: Nagysemjéni Mihály fia László először 1337. jún. 15.–1340. márc. 6. között, majd 1342. máj. 3.–1343. jún. 28. között mutatható ki szabolcsi alispánként (Piti, Szabolcs m. 12.), egyéb támpont a keltezés szűkítésére nem adódik. 507. (1340–1343.) szept. 16–19. A tihanyi (Tykoniensis) egyház Szt. Ányos-konventje tudatja, hogy Sebestyén mester zalai főesperes, Mesko veszprémi püspök kancellárja a színük elé járulva bemutatta a megboldogult [IV.] Béla 1269. okt. 3-i privilegium-át, amit – jóllehet Magyarország jelenleg a béke nyugalmát élvezi, és lakosai minden tulajdonukat békésen bírják, mégis a birtokjogot biztosító okiratait fél magával hordozni a távoli helyekre a peres ellenfelek dühe miatt – kérésére a konvent átír és megerősít. D. f. III. prox. p. fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 134...
