Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

384 559. (1335–1350-es évek, az év első fele) A váradi káptalan tudatja, hogy ... mester ... a színük előtt bemutatta a [leleszi] Szt. [Kereszt] egyház prépostjának és a konventnek az oklevelét ... mivel az utak veszedelme miatt nem akarja magával hordozni, ezért kérésére azt átírják neki [l. 552. sz.]. D. f. II. prox. p. domin. ... E.: DL 39 597. (Petróczy cs. lt. C. 136.) Vízfoltos, szakadozott papíron, egy része hiányzik, hátoldalán mandorla alakú pecsét foltja. Megj.: Az átírt oklevél 1335–1344 vagy 1347–1355 közöttről való (l. 552. sz.), a jelen kiadvány ez utáni. Bár minden konkrét adatot nélkülöz, írásképe alapján nem sokkal későbbi, leginkább az 1340–1350-es évekből való lehet, és a keltezésben egy bizonyos vasárnapra való hivatkozás miatt húsvét előtti kiadású. Mivel a káptalan csak az Árpád-kor folyamán használt mandorla alakú pecsétet, a 14. századtól kezdve már nem (Takács, Káptalanok és konventek 94–95.), ezért a rányomott pecsét talán egy préposti magánpecsét lehetett. 560. (1330-as évek második fele–1350-es évek, jún. 24. u.) Az Almad-i Szűz Mária-monostor konventje tudatja, hogy ők felsődörögdi (de Superiori Durugd) István fia Pál és Onth fia Mihály mester kérésére kiküldték emberüket, ti. apátjukat és prelatus-ukat, hogy Ramacha fia Tybona és fia: István, nemkülönben László fia Miklós Dyzl nevű birtokát, amit a mondott Mihálynak és Pálnak zálogba tettek, iktassák. Végül a visszatérő apát arról számolt be, hogy a jún. 24. (fe. Nat. S. Johannis Bapt.) előtti vasárnapon nemesek társaságában kiment a birtok határainak megjárására, és iktatták [volna] ... [ám] Dyzl-i Tyuan fiai: Pál és János ezen birtoknak a ... a rokonság és birtokszomszédság okán tilalmazták Tybona-t, a fiát: [Istvánt], ill. László fia Miklóst ... a birtok ...-tól és elzálogosításától ... Onth fia [Mihályt] a fivéreivel ... magát bevezettetni akarván ... [D. ... termini] prenotati ... a. d. ... E.: VÉML. Veszprémi székeskáptalan hiteleshelyi levéltára D 81r. (DF 229 892.) Vízfoltos, alul két helyen csonka, szövege ott hiányos. Hátoldalán befűzött szalag és zárópecsét foltja. Megj.: Az oklevél tartalmazott datációt, de az aljának szakadása miatt már nem látszódik. Az oklevelet csak a szereplők körülbeli felbukkanási ideje datálja. Diszeli Ramacha fia Tybuna ugyan már 1326-ban felbukkan, akkor még István nevű fia nélkül (A. X. 230. sz.), de Dörögdi István fia Pálnak 1336-ban még csak apját (Dörögdi Pál fia István) említik (A. XX. 115. sz.). Az itteni többi szereplő közül Diszeli Tivan fiai: Pál és János az 1340-es években (1342: A. XXVI. 226. sz.; 1343: A. XXVII. 414. sz.; 1347: A. XXXI. 915. sz.), Dörögdi István fia Pál főként az 1350-es években (1348: A. XXXII. 895. sz.; 1351: A. XXXV. 179., 352., 481–482., 484. sz.; 1353: A. XXXVII. 354. sz.; 1354: A. XXXVIII. 358., 380. sz.; 1356: A. XL. 184., 263., 562., 570., 615. sz.), Dörögdi László fia Miklós pedig az 1350-es évek végén (A. XLII.