Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

327 listán nem található aradi káptalan, lehetséges, hogy erre gondoltak. Ezen oklevél regesztáját l. A. XXX. 355. sz. („1346. máj. 5. után” kelettel), l. még EO. III. 330. sz. 474l DL-DF adatbázis 1320–1340 közé keltezi az egri káptalan levelét, amely szerint Apa fia Gergely vállalta, hogy Eszeny (Ezen) birtokba iktatja Simon fiait: Tamást és Baksát, ill. fivéreit, mert azok már régóta (iam demum) megvásárolták tőle: DL 57 989. (Soós cs. lt. 211.). A vásárlás 1282-ben történt (DL 57 216.), és bár nem lehet tudni, hogy a „régóta” kifejezés (vagyis 1282 és a jelen oklevél kiadása közötti időtáv) hány évet takarhat, kicsi az esély arra, hogy az oklevél Anjou-kori legyen. Mindezt a gyanút erősíti, hogy az itt még élő Simon fia Tamás az 1290-es évektől már nem bukkan fel a forrásokban, mindig csak Tamás fiait: Lászlót és Doncsot említik (1290: Reg. Arp. 3553–3554. sz.; 1298: Z. I. 89., DPM 203. sz.; 1299: F. VI/2. 215., 239–240., Reg. Pal. 301. sz.; 1300: DPM 232. sz.). 474m DL-DF adatbázis 1320–1340 közé keltezi a vasvári káptalan csonka oklevelét: GYMSML. Soproni lt. Niczky cs. 48. (4650.) (DF 209 151.) Az oklevél (szintén csonka, de a jelenleginél teljesebb szövegen alapuló) kiadását 1339. évi kelettel l. Bgl. IV. 287., regesztáját: A. XXIII. 606. sz. (Bgl. alapján, levéltári jelzet nélkül.) 474n DL-DF adatbázis 1320–1340 közé datálja egy „ismeretlen hiteleshely” feljegyzését: EPL. Acta radicalia D 99. 4. (DF 248 177.) A hosszúkás papírszeleten kettő, a formulákat elhagyó vázlatos összefoglaló található bírói (egyik esetben királyi) parancsra történő tudományvételekről. Mindkettő Vytez-i László fia Lőrinc és Perényi (Peruen-i, ill. Puren-i) Miklós közötti per kapcsán: az egyik alkalommal megállapították, hogy az összehívott nemesek és birtokszomszédok szerint Lőrinc ártatlan Miklós famulus-ának a megsebesítésében, a másikban konstatálják, hogy egy Miklós birtokához tartozó erdőt Lőrinc korábban és jelenleg is pusztíttat (tulajdonképpen használtat) a jobbágyaival, ami miatt per is van közöttük. Vitézi Lőrincnek 1342-ben még csak László nevű apja szerepel a forrásokban, 1346-ban pedig már László mellett fiai: Lőrinc és Miklós is megjelennek (A. XXVI. 213. sz., A. XXX. 219., 776. sz.). A Vitézi Lőrinc és Perényi Miklós meg fiai közötti persorozat 1349-ben kezdődött, és végigkísérte az 1350-es éveket és az 1360-as évek elejét is, amelyet hatalmaskodások, károkozások tarkítottak (A. XXXIII. 804., 821–822. sz.; A. XXXV. 762. sz.; A. XXXVI. 545., 751., 769. sz.; A. XXXVII. 346., 770. sz.; A. XXXVIII. 24. sz.; A. XL. 274. sz.; A. XLVII. 217. sz.; A. XLVIII. 322–323., 433. sz.). Végül 1364. okt. 13-án jelentette be Perényi Miklós fia Pál, hogy apja halálával reá szállt a Vitézi Lőrinc elleni perük (A. XLVIII. 825. sz.). A jelen feljegyzést így 1349 és 1364 közé datálhatjuk. Egy 1354-ben említett ügy hasonlít a jelen vázlat egyik vizsgálatához: ott a szepesi káptalan jelentette, hogy a királyi emberrel vizsgálatot kezdtek Lőrinc ellen, mivel a vád szerint megsebesítette a Perényiek egyik jobbágyát (A. XXXVIII. 24. sz.). Bizonyos részletek különbözősége miatt azonban nem biztos, hogy ugyanerről az ügyről van szó. Mivel a perekben rendszeresen a szepesi káptalan és a jászói konvent járt el, ezért az az itteni vázlatos feljegyzést valamelyiküknek tulajdoníthatjuk.