Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

259 Má.: VÉFL. Veszprémi Székeskápt. mlt. Veszpr. eccl. et capit. 8. (DF 200 625.) (18. századi) K.: F. IX/7. 648–649.; Veszprém pótkötet 216. R.: Pilis I. 327. 49. sz. Megj.: Róbert 1226. évi oklevelét l. Veszprém pótkötet 75–76. (egyéb kiadásait is feltüntetve). A kiadvány az itteni személyeket az egyaránt 1327-ben feltűnő János pilisi és János zirci (bakonyi) apátokkal azonosította (Veszprém pótkötet 141. 2–3. jegyz., vö. A. XI. 100., 314. sz.), a levelet 1327 körülre keltezve. Az azonosítás helyes is lehet, de megjegyzendő, hogy 1322-ben egy bizonyos Jakab volt a zirci apát, akire ugyanúgy ráillik a forrásban olvasható „I” szigla (a pilisi apát személye ismeretlen, de lehet ugyanez a János is, mert már 1324-ben is ő volt a pilisi apát, l. A. VIII. 367. sz. Jakabra és az 1322-es évre l. 291. sz.). Inkább az 1322 körüli kelet mellett szól, hogy 1321-ben és 1322-ben István veszprémi püspök az egyházmegyéjének több plébánosával is perelt, ahogy itt is áll, és 1321-ben a zirci apát is be volt vonva bíróként (1322-ben nem) (l. 276., 291. sz. és a megj.-ben közölt egyéb forrásokat). Mivel az apátot és a konkrét pert nem tudjuk pontosan azonosítani, ezért az oklevél kiadásának felső határa 1329. júl., az év augusztus 1-jén ugyanis már Hím volt a pilisi apát (A. XIII. 427. sz., vö. 549. sz.). 1320-nál talán nem korábbi az oklevél, mert az említett perek a püspökség és papjai között ekkor indultak (276. sz.; és A. VI. 302. sz.). Az oklevelet egy ismeretlen, R. sziglájú somogyvári apát halála után adták ki. 1323 májusában János viselte e tisztséget, és ugyanígy hívták az apátot 1327–1328 folyamán is (A. VII. 194. sz.; A. XI. 151. sz.; A. XII. 19. sz.), hogy hivatalviselése folyamatos volt-e, nem tudjuk. Ez alapján „R” (valószínűleg Róbert) apát 1323 előtt viselte tisztségét, kisebb valószínűséggel 1323–1327 között valamikor, de a jelen oklevél keltéhez nem ad támpontot ez sem. 366. (1322–1329.) szept. 30.–okt. 6., Salló [?] Csanád egri püspök István Burshua-i [hátlapon: Bursua-i] alesperesnek: Semien-i János fia Péter panaszából megtudta, hogy a földjén alapított Szt. Miklós-egyházat a másik Semien-ből való nemesek kifosztották, elvíve minden felszerelést (ornamentum), könyveket és más, istentisztelethez szükséges dolgokat, és azokat a kápolnájukban tartják saját használatra. Ezért megparancsolja a címzettnek, hogy a levél kézhezvételét követően személyesen menjen el a mondott nemesekhez, ti. Mihály fiaihoz, ill. János nevű papjukhoz (sacerdos), és adassa vissza a mondott egyházi felszereléseket, ti. misekönyvet, zsoltárkönyvet, kézikönyvet, breviáriumot (libros missalem, psalterium, manualem et breviarium), egy kelyhet, két miseruhát (duo ornamenta sacerdotalia), egy nagyobb csengőt (unam campanam maiorem), egy szentségtartót (unum viaticum), és minden mást, ami a mondott egyház tulajdona. D. in Sallo [?], f. IV. prox. p. fe. B. Michaelis arch.