Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

96 103f DL-DF adatbázis 1300–1310 közé datálja Eberhard pozsonyi ispán oklevelét: MTA. Kvt. 47. (DF 243 693.) (K.: W. I. 89–90.). Eberhard 1287–1289 között viselte a tisztségét, l. Zsoldos, Archontológia 186. 103g DL-DF adatbázis 1300–1310 közé keltezi bizonyos „választott bírák” (Finta mester és Damas) oklevelét: DL 75 165. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 48.) (K.: Reg. Slov. I. 114.). Az oklevélben bárcai nemesek: Edus és Mojs alkut köt apjuk, Mojta gyilkosaival, az apja fivéreivel egyetemben (vö. Engel, Genealógia Bárcai). Az oklevél szinte biztosan Árpád-kori, mert Mojta fiai már az 1280-as évek vége óta önállóan léptek fel nemzetségi birtokügyek intézésekor is (l. Reg. Pal. 241. sz.; l. még 256., 317–318. sz.), ezért valószínűtlen, hogy az apjuk halála a 14. századra esett volna. 103h DL-DF adatbázis 1299–1310 közé keltezi Amadé nádor oklevelét: DL 82 767. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. A. 46.) (K.: Z. I. 124.), ami legvalószínűbben 1296-ra (de mindenképpen az Árpád-korra) tehető, l. Reg. Pal. 271. sz. kommentárját (vö. még Reg. Pal. 272. sz. és DPM 184. sz.). 103i DL-DF adatbázis 1299–1310 közé keltezi Amadé nádor oklevelét: DL 84 192. (SNA. Bárczay cs. lt. T. 11.) (K.: Reg. Pal. 256. sz.), amelynek hátulján a nádor régi, legfeljebb 1295-ig használt pecsétjének a lenyomata található, így biztosan Árpád-kori (l. a kiadás kommentárját). 103j DL-DF adatbázis 1295–1310 közé keltezi János szebeni prépost és Myle tordai keresztes preceptor oklevelét: Ba. Erdélyi kápt. lt. 1. 45. (Beke 1. 47.) (DF 277 222.) (K.: EO. I. 543. sz.). Az oklevél legvalószínűbben 1295–1296-ban kelt, amire a kiadásban olvasható érvek mellett az is bizonyíték, hogy az ügy folytatását dokumentáló, szintén keltezetlen kiadvány (amely szerint még III. András volt a király) még fehérvári prépostnak mondja azt a Mihályt, aki 1296 folyamán már választott zágrábi püspök lett (Erdélyi Okm. I. 546. sz.; Zsoldos, Archontológia 103.). 103k DL-DF adatbázis 1290–1310 közé keltezi a vasvári káptalan átírásban fennmaradt oklevelét: DL 47 840. (Múz. Ta. Pongrác) (K.: HO. VII. 335–336.). A levél nagy valószínűséggel 1257 előtti, mivel az átírás keretszövege szerint a káptalan régi pecsétje volt rajta (antiquo sigillo nostro confectas). Az átíró oklevélen egy 45 mm átmérőjű körpecsét foltja látható. A vasvári káptalan kétszer cserélt pecsétet, egyszer 1257-ben egy mandorla alakú pecsétet (vö: 1256: DL 56 724.) egy 45 mm-es körpecsétre, majd 1325–1328 között egy újabb, szintén 45 mm átmérőjű körpecsétre (Takács, Káptalanok és konventek 96.). Nem tudjuk, hogy itt melyik 45 mm-es pecsét került rá, de az átírt levélben Byr-i Kundakur fia Domonkos és Byr-i Miklós